Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)
Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában
Amely délelőttöt nem kellett takarmányozni, maradt idő a jószágok - főként a lovak, bikák - járatására. A körmözés, a kihajtás előtti herélés, bilyogozás, a hídlástakarítás s nem utolsósorban az istállótakarítás, különösen a pókhálók leszedése (mert azt tartották, ha a jószág pókot eszik, beteg lesz, a tehén pedig elvetél) 110 , szintén délelőtti munka volt. Ugyancsak téli délelőttökre maradt a favágás. Ekkor vágták ki a megfelelő nagyságot elért fákat az udvaron, az erdőben. Ennek feldolgozása sok délelőttöt igénybe vett. Délelőtti munka volt a barkácsolás is. Minden parasztember el tudta készíteni vagy meg tudta javítani kapanyelét, kasza-, balta-, ásó-, lapát-, verem-, vágó- (irtó kapa) nyélé. Sokan a gazdasági felszereléseken is el tudtak végezni kisebb javításokat, hámfát, kisefát, szekéralkatrészeket kifaragni. Ezek vasalása, valamint a vaseszközök javítása nagyon sokszor a kovácsműhelyhez kötötte az embereket, mert itt, a kováccsal személyesen beszélte meg, hogy hogyan képzeli az illető eszközt, szerszám vasalását. így a kovácsműhelyben minden délelőtt egész társaság verődött össze, ennek következtében a kovácsműhely volt a község legfontosabb politikai fóruma, ahol a község - de néha az ország - dolgait is megvitatták. Ide futottak be a legfrissebb hírek. így sokan akkor is felkeresték a kovácsműhelyt, ha nem dolgoztattak, csak hogy szót halljanak, szavukat hallassák. Délelőttökön faragták ki a szükséges szőlőkarókat, az ügyesebbek orsót, guzsalyt, kisszéket barkácsoltak, ostort fontak, sokan hivatalos ügyeiket intézték, őröltettek, daráitattak, szóval a falusi élet apró-cseprő gondját-baját, hasznos és haszontalan feladatit végezték. Ünnepnapokon a délelőtt templomba menéssel vagy tisztálkodással, olvasással, nyiratkozással telt el. A délutáni etetés után néhány esti munka kivételével a társasélet szakasza következett. Esti munkának számított a tengerihántás, fonás stb. De legtöbb estét a szomszédok, barátok beszélgetéssel, kártyázással töltötték. Ez volt az udvarlás időszaka s a társasági élet szabályainak megtanulása szintén e napszakra eset. Míg az öregek estéitek, szomszédoltak, addig a leányok fonni jártak, a legények kultikus helye pedig az istálló, az ól volt. Este 6 óra körül itt gyülekeztek, felváltva, főként a nagyobb ólakban, négyen-hatan egy bandában. Az ólba ettől az időtől kezdve nőnek nem illett bemenni. A fiúk itt beszélgettek, kártyáztak, néha - szalmát hintve az ól piaccára - birkóztak, különböző erő- és ügyességi játékokat próbálgattak. Igen sok legénynek volt még akkor citerája - bár igazán szépen csak kevesen játszottak rajta -, s az estézések fő témája a dal- és a tánctanulás volt. A verbunkot a kisebbek itt lestek el a nagyobbaktól, a nagyobbak itt tökéletesítették tudásukat. A párostáncot, a csárdást itt, az ólseprüvel tanulták meg (a seprű volt a leány, akit felkaptak, forgattak, riszáltak, mint ahogy a leányt a táncban). 110 EA. 993. Csik Mihály gyűjtése. 116
