Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

38. kép. Ganéhordó targonca Ponyva: Kb. 150x150 cm nagyságú kenderből szőtt vászonlepedő, négy sarkán kb. 1 -2 m-es szőtt madzag. A takarmányt a kazalból ezzel hordták be az istállóba, illetve az ól előtt levő szénatartóba. Nagykosár: Fűzfavesszőből font nagyobb méretű kosár. A szénatartóból ezzel adagolják a szénát a jószágok elé. A kosarakat a vásáron vették, de a faluban is 1-2 ember foglalkozott kosárfonással. Abrakoló: Kb. 40x50 cm-es, 20 cm magas deszkaládika, ebben adagolták az abrakot a jószágoknak. Répareszelő: A XIX. sz. második felétől terjedtek el. Egyszerű formája egy ferdén kilyuggatott, fakeretre szerelt pléhlemez, amelyen végigtolva a tököt, répát, az keskeny szeleteket vágott le belőle. A század végétől terjed a különböző kézi hajtású hengeres répaszeletelő gép. Korábban ezt a munkát egyszerű késsel végezték el. Ez azonban sok balesetet okozott, mert a szabálytalanul felvágott répaszelet könnyen a jószág torkán akadt. Szecskavágó: Még csak kivételesen fordult elő. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt a néhány kivételes esetet, amikor is egyes nagygazdák az istállójukban nem építettek jászlat, hanem a jószágok szabadon álltak benne. Ezeknek a takarmányt is egyszerűen bedobálták az ajtón a földre, s onnan ették fel, amit bele nem tapostak az alomba. A múlt századból egy-két ilyen kezdetleges, a szilaj jószágok teleltető óljára emlékeztető istállóról emlékeztek meg forrásaink. A JÓSZÁG GONDOZÁSA AZ ÓLBAN Az ólban az élet a beszorulás után kezdődött. Ettől kezdve a családon belül az állatok gondozásában is bizonyos munkamegosztás alakult ki. E munkamegosztás meglehetősen esetleges. Függött az állatok számtól, fajától, a családtagok szá112