Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Bocskai István Kismarjának adott privilégiumlevelének néhány tanulsága

se legyen szabad, kivéve, ha főbenjáró bűnről van szó, hanem ha valaki valami pe­res dolgot akar elintézni velők, folytassa azt a törvény és nem az erőszak útján, az ő illetékes bírájuk és tisztviselőjük előtt, akik részéről nem marad el az igazság ki­szolgáltatása és a köteles elégtétel megítélése; ellenkező esetben, ha talán vala­mely ügyben ezt megtagadnák, a felperesek, bárkik legyenek azok, a birodalom törvénye és szokásjoga szerint tartoznak tovább menni. Harmadszor. Bírót és plébánost az egybegyűlt község beleegyezésével, válasz­szanak, s ez a bíró az esküdtekkel, a saját bíróságának évében lopásokat, rabláso­kat, gyilkosságokat, gyújtogatasokat és minden egyéb ügyet ítéljen meg. Ha pedig az az év lejár és a község nincs megelégedve azzal a bíróval, válasszanak másikat a saját akaratuk sugallata szerint. Negyedszer. Ha valaki közülök mindkétnemű örökösök vigasztalan érzése nél­kül távozna az élők sorából, minden örökségét és bármi néven nevezendő javait akár szóval tett, akár írásos végrendeletben szabad akarata szerint hagyhatja, akire akarja, vérrokonra és egyéb rokonra épp úgy, mint idegenekre, testvéreire úgy, mint nem rokonokra. De ha az ilyen módon elhunyt semmi végrendeleti intézke­dést nem tett, annak fentemlített javai nem a királyi kincstárra, hanem az egyete­mes községre szálljanak. Ötödször. Ha valaki a többször említett mezőváros telepesei közül (ex hospi­tibus) történetesen gyilkosság vagy más halálos bűn vádja alá esne, és menekülni akarván, házából eltávozna, akkor a mezőváros bírája az ilyen gyilkos és gonosz­tevő összes vagyonára, az ő osztályrészére ráteheti a kezét mindaddig, míg az ma­gát az elkövetett bűnből ki nem tisztázta és szabadította, s magát bűntelennek bi­zonyítani nem tudja. Hatodszor. Nevezett mezővárosunkban nemesek nem tétetnek, vagy ha tétettek volna, vagy ott lakának, akár idegen, akár abba a helységbe valók, tekintet nélkül nemesi előjogaikra, annak a községnek összes és bármiféle terheit magukra venni és viselni tartoznak és kötelesek (debeat et teneantur) éppen úgy, mint egy a város­lakók közül (és ezen felül) magukat a község kiváltságainak és előjogainak min­den pontban, cikkelyben, feltételben, hasonlókép a törvényeknek, határozatoknak, az idők folyamán régen vagy újabban elfogadott és elfogadandó hagyományoknak és szokásoknak vonakodás nélkül mindenben alávetni és engedelmeskedni. Ellen­kező esetben legyen joga a bírónak az ilyen törvényszegőket és lázadókat minden­féle örökségeik és házaik megbecsültetése és a becslési összeg kifizetése után ma­guk közül eltávolítani, említett házaikat és örökségeiket pedig a község határozata alapján, akinek akarja, eladni. Hetedszer. Valahányszor egy-egy bevándorló vagy újhonos az említett község közösségébe fel akarja magát vétetni, községi testületbe bejegyeztetni és belépni s elhatározása szerint ott állandó szállást ütni, tisztességes nemzetségből és család­ból való származásáról bizonyítványt kell felmutatnia s magát mielőttünk és az egész közösség előtt hitbeli esküvel lekötni és kötelezni ezen mezőváros minden kiváltságának, kedvezményének, szabadságának, mentességének, előjogainak, tör­502

Next

/
Thumbnails
Contents