Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Bocskai István Kismarjának adott privilégiumlevelének néhány tanulsága

vényeinek, hagyományainak és jogszokásainak sértetlenül megtartására, úgyszintén arra, hogy az idők szerint bármely esetben nyilvánosan kivetendő kedvező és kedvezőtlen terheknek, szükségintézkedéseknek (difficultates) és szolgálatoknak magát velük egyenlő módon aláveti; csak így és nem máskép vétessék fel a városlakosok közé. Nyolcadszor, (ha) bármely királyi és más városból, várból, mezővárosból, községből, megyéből és birtokról, egyszóval a földnek bármely tájáról és helyéről parasztok vagy jobbágyok költöznének állandó tartózkodás céljából említett mezővárosunkba, azokat soha, semmiképpen senkinek, még az ő (volt) földesuruknak se legyen szabad nevezett mezővárosunkból visszavinni és előbbi lakóhelyükre viszszahurcolni, sőt a fentebb üt feltételek mellett szabad, biztos és veszélytelen tartózkodásuk legyen abban a mezővárosban mindaddig, amíg őnekik tetszik. Kilencedszer. Nehogy mint eddig, továbbra is kétes pecsétet használjanak, komoly elhatározással, biztos tudomásunk alapján, (különös) jóindulatunkból (ilyen) pecsétet (adományozunk nekik): (legyen azon) egy meglett korú, kiváló és bátor hősnek a képe, veres köpönyegben, fehér darutollakkal, kimunkált drágakövekkel és több színben ragyogó (variegatis) gyöngyökkel ízlésesen díszített fekete süvegbe öltözve, aranydíszes karddal felövezve, bíborral bevont, arannyal választékosan ékített fejedelmi trónon komoly méltósággal, összetett kezekkel ülve, egyik oldalán vértől pirosló kivont karddal, a másikon arany veretű buzogánnyal, a fejedelmi méltóság eszméjét mintegy élő alakban megtestesítve; (az egész alak) körül ezüst-, réz-, vagy más fémbetűkből bevésve a következő körirattal: Istenért és Hazáért! Ezzel a most leírt hiteles pecsétjökkel és zöld pecsétviasszal mostantól fogva minden következő időbe (joguk legyen) a hatáskörükben kibocsátandó minden és bármilyen ügyre vonatkozó bármely levelüket lepecsételni; az ő, ilyen viaszban bármiféle levelükre ráfüggesztett vagy rányomott pecsétjüknek tehát feltételen (proinde et praecisse) erőt és hitelt kell tulajdonítani valóságosan éppen úgy, mint a pecsétjükben hasonló színt használó más mezővárosaink leveleinek és pecsétjének. Tizedszer. Azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy önkényesen és akaratuk ellenére még a Kereki vár földesurai szolgáinak és pásztorainak sem szabad semmi módon és semmiféle ürügy alatt az ő makktermő erdőikbe malacokat és hízó disznókat behajtani. De mégis annak a földesúrnak, aki a Kereki várat örökjogon bírja, szabad legyen nem máshova való és idegen, vagy akármiféle helyről összeszedett, hanem csak magának a mi Kereki várunknak majorsági marháiból és disznóiból, amennyit akar, hizlalásra odahajtani. Idegen disznókat pedig az említett makktermő erdőkbe azok a bírák és a polgárok az egész község beleegyezésével és hozzájárulásával belátásuk és az idő szerint fogadhatnak be időnként. Ezeknek az idegen disznóknak tizedét s bárminemű jövedelmét és hasznát pedig a helység bírája két egyenlő részre osztva vegye őrizetébe s az egyik részt utalja át a Kereki vár (udvar) számadásába mindaddig, míg a Kereki várat igazi örökösök, rokonok, testvéreink és vérrokonaink bírják, abból a célból, hogy a Kereki várnak ezek a földesurai, illetőleg birtokosai kötelezve legyenek a mezőváros összes lako503