Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Bocskai István Kismarjának adott privilégiumlevelének néhány tanulsága

lyet ezúton is köszönök. A RMK. I. 1959. 259. lapon található idézetet magam már korábban fent jelzett könyvem 39. lapján, a 36. sz. jegyzetben említem.) A kismarj aiak hitét erősíti, hogy a város 1606 decemberében megkezdett „Prothocollum"-ában az akkori - valószínűleg első - nótárius a fejedelem halála és temetése utáni napokban többek közt a következőket írta be: „Kis Maria Várossá minden igaz és értelmes Lakossainak elég azt ezen Prothocollumból tudni, hogy ez (ti. Bocskai István) ezen Nemes Városból származott...Ideig való lakóháza B. E. (Boldog Emlékezetű) Eleink volt a Földvárban, ameIlynek emlékezetes hellyé még ma is fenn vagyon... de nem is volna illő ezenn helynek végképpen eltöröltetni, vagy elhányatni Kis Mária Várossának értelmes Lakossaitól, mivel ezen hely mindenkor emlékezetesebb és örökös böcsben tartatik arról, hogy ezen hellyen Fejedelem született. Még pedig olly kegyes Fejedelem, a ki Kis Maria Várossá lakosait sokaknak példájára más helységek lakosai felett különös nyugodalommal kívánta fel segélleni". (Az eredeti protocollum „elrongyolódott", majd elveszett, de a szöveget Gyulai Gábor nótárius 1776-ban - feltehetően betűhíven bemásolta az egyházi anyakönyv II. kötetébe, ahol az ma is olvasható.) A hivatalos történetírás álláspontjának cáfolatára e néhány idézet nem elegendő, hiszen a tudományos etika megkövetelné a jelenleg elfogadott álláspont valótlanságának a bizonyítását. Erre pedig nincsenek hiteles forrásaink. Egy azonban bizonyos, hogy maga Bocskai István Kismarját tekintette „szülőföldjének", hiszen csak ezzel magyarázható az a rendkívüli kiváltság, melyet - alig három hónappal halála előtt - a kismarj aiaknak adományozott. (Olyan lehet ez, mint ma, amikor csaknem minden gyerek valamely szülőotthonnal rendelkező városban látja meg a napvilágot, de valójában nem ezt tekinti szülőhelyének, hanem azt a helyet, ahol ősei, szülei éltek, ahol mindenkor „otthon" érezhette magát.) Ezért nem ítélendő el a kismarj aiak - akik közé magamat is számítom - azon meggyőződése, hogy a nagy fejedelem itt született, a Berettyó vize által körülfogott várban, melyet a falu ma is kultikus helyként tisztel. Abban, ha egy fejedelem a maga valós, vagy vállalt szülőhelyét kiváltságokkal látja el, nincs semmi rendkívüli. De valószínű, hogy „igen kedvelt szülőföldjének" azt a jogi státuszt igyekezett biztosítani, melyet ő az adott korban legjobbnak tartott. Valószínű, hogy a maga által megkonstruált társadalmi képletben látja azt az ideális állapotot, amelyben szerinte az emberek legjobban érezhetik magukat, leginkább kiteljesíthetik képességeiket. A kismarjai privilégiumlevél rendelkezésének (dispositio) tizenhat pontja tehát valójában kifejezi Bocskai István társadalmi koncepcióját. Ez pedig a következőkben összegezhető: 1. Bocskai a 17. század társadalmi ideálját a földesúri hatalomtól független, autonóm város-képben látta. A földesúri hatalom jelenlétét ugyan szükségesnek tartotta, de csak addig, amíg az - hatalmi potenciája birtokában - vállalja a territóriumához tartozó város védelmét a külső atrocitások ellen. Bocskai elképzelése szerint a városok teljes mentességet kapnának mindenféle földesúri szolgáltatások (kilencedek, kapaadók stb.) alól. Az egyházi tizedet ugyan be kellene szedniük, de 493