Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Bocskai István Kismarjának adott privilégiumlevelének néhány tanulsága

ezt sem kellene a püspökségnek beszolgáltatni, hanem azt a maguk egyházának, iskoláinak a javára fordíthatnák. Nem tartoznának a földesúri jurisdictió alá sem, hanem olyan magas szintű bírói jogkörrel rendelkeznének, amely a közösség által választott főbírónak és esküdt tanácsának - a főbenjáró bűnök kivételével - minden helyben előforduló bűnök megítélésében teljes szabadságot adna, beleértve még a halálos ítéleteket (pallosjog) is. 2. Az 1606-os Bécsi béke tükrében érthető, hogy még a királyi fiskus szokásos jogait is korlátozná, amennyiben a szokásos állami adók, katonai terhek (kapuadó, lucrum camarea, subsídium, katonai beszállásolás, forspontozás stb.) alól is mentességet adna, illetve ezek helyett csupán az Erdélyben szokásos, az erdélyi országgyűlés által egy összegben kivethető „taxaadó" megfizetését követelné. A királyi hatalom befolyásának csökkentését jelentené az is, hogy a törvényes örökös, vagy végrendelet nélkül elhaltak, vagy a halálos bűnben elmarasztaltak vagyona nem a kincstárra szállna, hanem azt a város a maga számára megtarthatná. 3. Nagy súlyt helyez arra, hogy a város, autonómiájának megőrzése érdekében megfelelő saját anyagi erőforrással is rendelkezzen. A már említett adóbevételeken túl ennek érdekében átengedi a város makktermő erdeinek használati jogát, engedélyezi országos és heti vásárok tartását. Minden esetben külön is hangsúlyozza, hogy ezekből a bevételekből a város közszükségletei mellett elsősorban a helyi ekklézsia és az iskolák fenntartását kell biztosítani. (Ebből a szempontból is érdekes pl. az ún. sabbathalis, vagyis a vízimalom szombat napi bevételének az egyház számára való rendelése.) 4. Bocskai szerint a város olyan autonóm köztársaság, melynek minden polgára szabad, de nem nemesi jogállású személy. Olyan független polgár (Szabó István szerint „szabad paraszt"), akinek önérzetét, emberi tartását az is növelné, hogy tanúvallomását két közrendű ember szavaként fogadnák el. A nemesek jelenlétét ugyan elismerné, de ezek a városon belül nemesi kiváltságaikat nem gyakorolhatnák, hanem - mint általában a királyi városokban - osztozniuk kellene a közösség polgári terheiben és feladataiban. A város polgárait senki idegen, földesúr vagy más hatóság - a főbenjáró bűnök kivételével - előzetesen le nem tartóztathatná, börtönbe nem zárathatná, hanem a maga igazát csak a helyi bíróságon keresztül kereshetné. A város önkormányzata maga dönthetné el, hogy kit fogad be maga közé (concivitas), de akit befogadott, azt onnan - a város hozzájárulása nélkül senki nem vihetne ki, még volt földesura sem. 5. A „város" abban a korban természetesen nem függetleníthető a feudalizmus kialakult és megszokott rendszerétől. Ezért a fejedelem szinte heraldikai pontossággal leírt - lényegében saját fejedelmi méltóságát kifejező - pecsét használatával azt igyekezett biztosítani, hogy a lepecsételt, s a főbíró által aláírt rendelkezéseit mindenki tiszteletben tartsa és akceptálja. Nyilvánvaló, hogy Bocskai társadalmi elképzelésének az alig véget ért szabadságharc lázas hónapjaiban - talán már betegségének kínzó terhe mellett? - nem lehetett meg a minden részletre kiterjedő, a korabeli törvényekkel és szokásjogokkal 494