Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Bocskai István Kismarjának adott privilégiumlevelének néhány tanulsága

(Magam még láttam, bár abban az időben még a - különben jól olvasható - latin nyelvű szöveget nem értettem.) 1944 augusztusában azonban - az akkori „menekí­tési" rendelet miatt - az ugyanebben a ládában őrzött Bocskai aranypénzekkel és az eredeti, 1606-os dátumot viselő pecsétnyomóval együtt elszállították. Az okle­vél és az aranyak azután eltűntek, a pecsét valamilyen titkos úton megmenekült, s azt az 1960-as években a Déri Múzeum munkatársa, Masits László egy ismeretlen férfitól a múzeum számára megvásárolta. (Masits László: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója. DMÉ. 1969-1970. Debr. 1971. 55., 72.) Az oklevélnek számtalan másolatát, fordítását ismerjük. (Varga Gyula: Egy fa­lu az országban. Db. 1978. 40., 42. sz. jegyzet.) Ezek hitelessége nem mindig megbízható. Szerencsére az eredeti fogalmazvány is megmaradt Bocskai Liber Regius-ában [OL. Gyulafehérvári Káptalan Levéltára. Bocskai Liber Regius. 34­36. fólia (6. oldal)]. Magam ennek xerox másolatát használtam, melynek kiolvasá­sában és szakszerű fordításában Csobán Endre egykori debreceni levéltáros és Szabó István professzor úr voltak segítségemre. Az oklevelet a hajdúkutatók általában nem ismerik, vagy ha hivatkoznak is rá, részletesen nem elemzik. Bár az eredeti latin szöveget és annak fordítását az „Egy falu az országban" c. könyvemben idézem, most mégis fontosnak tartom e szöve­gek újabb közre adását, mivel a fent említett könyv ma már alig elérhető a kutatók számára. Szerintem az oklevél részletesebb és elmélyültebb elemzést érdemelne. Itt most csupán néhány, számomra különösen fontosnak ítélt vonatkozására szeretném fel­hívni a figyelmet. Mindenekelőtt figyelmet érdemel a „protocollum" előbb említett „arenga" ré­sze, melyben a fejedelem indokolja, hogy számos, és Kismarjánál sokkal nagyobb jelentőséggel bíró várai, helységei közül miért pont ezt a Berettyó folyó szigetén települt kis Bihar megyei falut emelte ki, és ruházta fel szokatlanul magas szintű kiváltságokkal. Itt, miután kifejti, hogy „fejedelmi férfiakban nem méltatlan dolog és nem hiá­bavaló tulajdonság" ... „a haza és a szülőföld iránt való háládatosság", kérdezi: „...illenék-e megfeledkezni arról a helyről, arról a mi igen kedves szülőföldünk­ről", ahonnan eleink eredetüket vették, testüket elföldeltették, síremlékeiket fel­építtették? Tudjuk, a hivatalos történetírás - Bocskai krónikása, Szamosközi István tájé­koztatása alapján - úgy tudja, hogy Bocskai István Kolozsvárott született. A kismarjaiak ezzel szemben mindig azt tartják, hogy a fejedelem itt született, a falu észak-keleti részén elhelyezkedő várdombon egykor álló várkastélyban. A történet­írók véleményét ma már hiteles dokumentumokkal sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet. A kismarjaiak véleményét néhány 17. századi krónikás célzása is erősíti. (Többek közt a Szappanos János: Militaris Congratulatio c. munkájában található ilyen utalásra Kovács Sándor Iván irodalomtörténész is felhívta a figyelmemet, me­492

Next

/
Thumbnails
Contents