Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

Több oldalas felterjesztésben panaszkodnak a „felette szűk" határról, a földek rossz minőségéről s a lakosság csekély jövedelméről.

19 A fenti adat megbízhatatlansága mellett tanúskodik az is, hogy 1816-ban 689, 1817-ben 798, 1818-ban 685, 1819-ben 805 darab jószágot hajtatnak igazoló levéllel vásárra.

20 A következő kilenc esztendő pedig nem mutat olyan gazdasági süllyedésre, amely az 1828-as adat csekély állatállományát igazolná. Valóban, az a Kiss Gergely, akinek az 1828-as összeírás szerint egyáltalán nincs jószága, 1830-ban 11 db különböző korú szarvasmarhát hagyományoz örököseire. Salyó István pedig, akinél 1828-ban 2 ökröt, egy fejős tehenet találtak, 1832-ben 16 db jószágot hagyott maga után. De egyik jegyzőkönyvben az a Janó Márton, akinél az összeírok mindössze 2 ökröt, 1 tehenet találtak, még ebben az évben 14 ökörborjút ismer magáénak. A jószág száma később sem apadt, hisz 1844-ben 714, 1845-ben 912 darab ökröt hajtottak a kismarjaiak vásárra.

21 Ezek az adatok az 1850/51. évi adóösszeírás hiányosságaira is utalnak. Ez az összeírás kimondottan is csak a legelőre hajtott, tehát legelőadó alá eső jószágokat vette figyelembe. A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez a szám az év különböző szakában változhatott. Különben is nem tartalmazza az összeírás az egy éven aluli állatokat, az igás, hízó és más a közlegelőre nem hajtott, illetve „pásztor keze alá nem adott állatokat". így aligha tévedünk, ha a tényleges jószágállományt a XIX. sz. közepén, több mint 3000-re becsültük, s így adózó polgáronként 6-8 db jószággal számolunk, mint a korábbi évtizedekben. Az összeírás 62 olyan családnál nem tartalmaz egyetlen darab jószágot sem, akinek 1-3 hold földje, kaszálója volt, ami a kor viszonyait tekintve elképzelhetetlen, hiszen a vagyonszerzés első állomása mindig a jószág volt (malac —• koca —• borjú —> tehén —> ökör —• földbérlet —» földtulajdon). Ennek a fordítottjára, hogy ti. valaki előbb jutott volna földhöz, később jószághoz, évszázadok óta, egészen az 1945-ös földreformig nem találtunk példát. A legelőszükséglet mennyisége összefüggésben van az állatfajok számával is. A kismarjai állattartásban a szarvasmarhának mindig vezető szerepe volt. Az összeírások tanulsága szerint az állatállomány az egyes állatfajok között a következőképpen oszlott meg (3. sz. táblázat): A szarvasmarhák és más jószágok aránya ezek szerint 60-80% a szarvasmarhák javára. Ezt a tényt igazolják más források is.

22 A földterület és a jószágállomány arányát csupán néhány összeírásból tudjuk csak kiszámítani. Ezekből a következő arányok derülnek ki (4. sz. táblázat): Ez az átlagos számítási mód azonban torzított képet tükröz, nemcsak azért, mert az összeírások nem tüntetik fel a teljes jószágállományt, de amiatt is, mert a jószágok és a föld aránya a különböző birtokkategóriákban más és más. 19 Conscr. Opp. Kis Marja, Conscr. 1828. Beadvány a conscriptoroknak. 20 Igazolólevelek, 1816-1819. 21 Varga 1960. 93; Tan. jk. 1828. 4. lap: „Janó Márton vallástétele. Hány rúgott ökörborjúd van a gulyán? Tíz van... és még egy harmadfű üsző." 22 Igazolólevelek, 1816-1823, 1844-1845; Galgóczi 1855. 237., 323. 46