Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

kaja, az álkeretek, voluták, betétek, szegőlécek sajátos alkalmazása, amikor ezeket olykor vésett faragásokkal is díszítették. Alkalmaztak áttöréseket, esztergályozott kötő elemeket stb. Mindezeknek szép példáit már viszonylag gazdag tárgyi emlékek is dokumentálják. Figyelemreméltó pl. a Déri Múzeum V. 1918.4. leltári számot viselő barokkosán lángoló háttámla faragású, igen magas lábakkal ellátott széke, mely korai előzménye a XIX. században országszerte kibontakozó háttámla faragásoknak

49 (9. kép). Szinte teljesen kikristályosodnak már a XVH. századi előzményekre visszavezethető karos, ún. „gondolkodó székek" (10-11. kép), Zoltai Lajos ugyan 1760 tájára datálja a Déri Múzeum két „oroszlános" háttámlájú karos székét,

50 de a későbbi restaurálás során kiderült, hogy ezek 1852-ben készültek. Maga a típus azonban már a XVm. században is széltében ismert volt (12., 13. képek). 14. kép. Tulipános láda. 1861. V. 82.127.1. Ami a festést illeti, kedvelték a zöldes, dohánybarna, sárgásbarna alapozást, és erre rakták rá a piros, kék, sárga, barna, fehér virágokat, indákat, leveleket, kivételes esetben állat-ábrázolást. A szegőléceket, markánsabb csíkokat legtöbbször pirossal, vagy kékkel festették, az évszámokat, feliratokat mindig feketével. Ebben az időben kristályosodik ki véglegesen a debreceni ruhásláda, a „tulipános láda", mely inkább kisebb méretű (80-90 cm hosszú), alacsony, 8-10 cm-es lábakra állí49 Zoltai 1936. 10.; Fél Edit-Hofer Tamás 1975. 254. kép. 50 Zoltai 1936. 10. 446