Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

génből behozott munkákat, mint régen. A 13. artikulusból megtudjuk, hogy gyakran kontárkodnak az ácsok, molnárok is. Ez nyilvánvaló, hiszen minden bizonnyal ők csinálják még a paraszti háztartások legegyszerűbb bútorait, az alacsony „evőszékeket", „asztalszékeket", „kisszékeket", lócákat, dikókat stb. Ezekben pedig munkájuk érintkezik az asztalosokéval. Ennek ellenére, ha rajtakapják őket, hogy asztalos jellegű munkát végeznek, őket is büntetik. A 15. artikulus az anyagbeszerzés hagyományos előjogát biztosítja. A 14., 16., 17. a betegek segítését, a halottak végtisztességének a megadását mondják ki, hasonlóan, ahogy ez már régi szokás. A 18., 19., 21., 22, artikulusok a céhbeli élet rendjét szabályozzák, szintén a céhekben általánosan megszokott rend szerint. Világosabbá válik azonban a „szolgáló mester", az „atyamester" és a „munkakereső mester" funkciója, s megtudjuk, hogy a városba érkező legény munkához segítésében „munkakereső legény" is közreműködik, ami nem minden céhben van így. Megtudjuk, hogy a legény „télen-nyáron reggel 4 órától este 7 óráig köteles a műhelyben dolgozni", s hogy munkájáért „heti bért" kap. Kiderül a fogalmazványból, hogy a céh ekkor még meglehetősen nagy önállósággal rendelkezett. Nem történik még említés a „céhkommissárius" intézményéről, hanem a céhmester hivatalos ügyekben közvetlenül a főbíróval áll kapcsolatban. Világosan kivehető azonban, hogy a céh igyekszik kilépni a korábbi partikularizmusból, s mindinkább a királyi városokban ekkor már szokásos európai irányzatok átvételére törekszik. Erre mutat az is, hogy ez a fogalmazvány az 1620-as céhlevélhez képest jobban szerkesztett, letisztultabb formát mutat. 6. kép. Karos lóca XVII. szazad. V. 77. 69.1. 440