Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

szerűleg abból is adódik, hogy a kisparaszti életformában a család létfeltétele a jószág s egy-egy értékesebb állat elvesztése pótolhatatlan veszteséget jelent.

11 Az ember és az állat közötti kapcsolatban fontos az összeszokás. A parasztember maga segíti világra a születő kis állatot s utána a felnevelésben, a gondozásban, a munkában szinte együtt él vele.

12 Ilyen formában természetes, hogy az állattartás klasszikus terminológiái a kisparaszti állattartásban más tartalmat nyernek, mint az extenzív keretekben. A pusztai nagy falkákban a jószág elsősorban vagyontárgy, tőke, a kisparaszti gazdaságban „élő munkaeszköz", olyan termelőeszköz, mely szervesen beépülve az emberi közösségbe, a családba, önmagát folytonosan megújítva, növeli, gyarapítja, így nemcsak önmagában jelent jövedelemforrást, hanem munkájával, növekedésével, termékeivel a család számára a megélhetést biztosítja. Ezért jó tulajdonságai (jó tejelés, munkabírás, jó takarmányértékesítő képesség, edzettség stb.) külön nagy előnyöket jelentenek, hibái értékét rendkívüli módon csökkentik.

13 A szarvasmarhatartás formáinak, jelentőségének megértéséhez szükséges rövid pillantást vetni magára a parasztgazdaságra községünkben. A parasztgazdaság alapját itt is az egykori jobbágytelkek alkotják. Ezek a telkek azonban, amikor a falu 1606-ban Bocskai nagyjelentőségű privilégiumát elnyerte, lényegében használóik birtokába mentek át. Mivel a legelők tekintélyes része akkor még felosztatlan állapotban, az egykori földesúri birtok tartozékát képezte, azt a közösség egy darabban kapta meg s a lakosság nem osztotta szét eszmeileg sem a telkek arányában, hanem mindvégig közös legelőként használta. A volt telekrendszer azonban a XVII. század folyamán felbomlott, mivel a háborúskodások során a lakosság elmenekült s többszörösen kicserélődött. A Rákóczi-szabadságharc után, kb. 1740 körül, nagyrészt az elmenekültek egy részének, vagy leszármazottainak visszaszállásából alakult ki a törzslétszám, amely a földesúri függés alá nem tartozó szabad parasztfalu új alapját megvetette, így ebben az időben az egykori jobbágy telkek, majd szabad paraszti telkek roncsaiból, széthullásából és integrálódásából jönnek létre a XVIII-XIX. századi parasztgazdaságok.

14 E gazdaságok alakulását nyomon követhetjük a század adóösszeírásaiból.

15 (1. sz. táblázat) 11 A/agy 1845. 1515. hasáb. 12 Takács U. 1915.288. 13 Vö.: Földes 1956. 170. 14 Varga 1960. 81-86. 15 L. a következő conscriptiókat: 1715, 1720, 1728, 1740, 1800, 1803, 1805, 1808, 1828, 1850. Az öszszeírások adatai csak viszonylagos értékűek, mert különböző szempontok szerint készültek. Értékelésükhöz 1. Dávid 1957. 145-199; Bottló 1957. 242-272; Varga: 1960. 84. 43