Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

Összes földterület 1. táblázat Szántó Rét Együtt Adózók Egy adózóra Pos. köblös. Kaszás Együtt száma esik kb. hold 1715 242,5 59 301,5 21 13,3 1720 382,5 135 517,5 84 6,13 1728 297 192 800* 157 5,09 1740 497 207 704 194 3,06 1800 254 208 454 306 1,50 1803 356 347 703 326 2,10 1805 356 353709 336 2,10 1808 407 394 801 350 2,03 1828 235 205 1028* 363 2,90 1850 513 392 905 503 1,80 1895 1202 451 1653 441 3,76 Az összeírások csak az adózásra kötelezett földeket vették figyelembe. A szabadalmazott községet, mint testületet az összeírok figyelmen kívül hagyták, mivel - a Váradi Káptalannal és a Szepesi Kamarával folytatott hosszas pereskedés után az egykori hajdúszabadság sajátos értelmezése folytán - 1738-tól III. Károly a várost nemesi joggal ruházta fel,

16 ennek következtében a község, mint testület (in corpore) nemesi földdel rendelkezett, amelyért nem adózott, tehát ez a terület - bár hasznát a lakosok húzták - az összeírásokban nem szerepel. Ez a terület kb. 1200 holdat kitevő legelővel s 100-200 hold szántófölddel gyarapította a fenti táblázatban feltüntetett összes földterületet. Az 1895-ös statisztika már a környező nagybirtokok területét is a községhez kapcsolva tünteti fel. Ezt leszámítva a helybeli parasztok kezén levő szántóföldet kb. 1200, a rétet kb. 450 holdra becsülhetjük. Ezt figyelembe véve tehát megállapíthatjuk, hogy a lakosság a határ egész területét csak fokozatosan vette használatba. Ennek egyszerű magyarázata, hogy a határ nagyobb részét egészen a XIX. sz. végéig a Körös-Berettyó-szabályozás befejezéséig a Berettyó erei, mocsarai fedték, illetve tagolták kisebb-nagyobb szigetekre, „zugokra", melyek minden valószínűség szerint nem kerültek be az összeírok lajstromába. Az egy gazdaságra jutó földterület a XVIII-XIX. század folyamán különben olyan kicsi, amely az ország átlagos jobbágytelek nagyságát figyelembe véve, egy nyolcad teleknek is alig felelne meg. Az tehát, hogy a lakosság ennek ellenére viszonylagosan jó életkörülményeket tudott elérni, a telki állományon kívüli közös legelőkön túl annak köszönhető, hogy jól ki tudta használni a táj sajátosságait s speciális minőségi állattartásra alapozott életformát alakított ki. Az állattenyésztést közvetlenül segítette a rétek viszonylagos nagysága. Ha csak az összeírásokban szereplő, tehát az adózó birtokhoz kapcsolódó réteket vesszük figyelembe, az arány akkor is tanulságos. A rét a szántóföldnek 1715-ban 16 Varga 1960.80. 44