Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szíjgyártó mesterség

varráshoz. A szíjgyártók által használt tompa végű varrótűk vastagság és hosszúság szerint változtak. 4. Mérőeszközök. A bőröket ősi soron az emberi kéz különböző arányaival mérték (ujj, arasz stb.). Az ebből kialakult európai mérték (coll, sukk, kvadrát) egészen a legújabb időkig ismertek voltak, idős mesterek magukat a kifejezéseket ma is gyakran használják. Csak az 1930-as évektől terjedt el a méterrendszerben való számolás, de házilag még mindig inkább a régi kifejezéseket használták. A bőrök mérésére különböző mérővesszőket, kvadrátolókat használtak. Volt olyan állítható műszerük is, amellyel a derékszögtől eltérő szögeltéréseket is mérni lehetett. Külön műszer állt rendelkezésre a bőrök vastagságának a mérésére. Ezek elsősorban tímáreszközök voltak, de a szíjgyártók is használták. 5. Díszítő, simító, cifrázó eszközök. A bőrök alakításához, simításához, fényezéséhez régtől fogva alkalmaztak fából, csontból vagy fémből készült különböző bőrvasalókat, formázókat, újabban nyomóhengereket. Ezek némelyike arra is alkalmas volt, hogy velük a nedves bőrbe különböző mintákat nyomjanak bele. Voltak, amelyeket előbb fel kellett melegíteni, s így simítottak vele, vagy ezzel vasaltak. Újabban elektromos melegítésű bőrvasalóval is találkozhattunk. Ősi díszítőeszközök voltak a különböző lyukasztók, cifrázok, beütök, melyekkel vagy a bőrök szélet cifrázták, vagy különböző alakú beütéseket, vagy lyukakat vágtak a munkadarabra, hogy az díszesebb, mutatósabb legyen. Voltak még különböző véső, karcoló, öltéskijelölő eszközök, körzők, s nem utolsósorban ide sorolhatjuk a bőrfestő eszközöket, melyek segítségével a fehér alapszínű bőröket megfelelően tudták színezni. Itt kell megemlíteni azokat az eszközöket, amelyek segítségével a fémdíszeket, szegecseket el tudták a bőrön helyezni. Ezek lehettek egyszerű lyukasztók, kalapácsok, vagy komplikáltabb szegecselő fogók s más szerszámok. A szíj gyártóműhely eszközkészlete a történelem folyamán folyton változott, de a mesterség mindig megőrizte az ősi szerszámokat s az ezekhez fűződő munkafolyamatokat, hiszen ezek a szíj megmunkálásnak ma is a legcélszerűbb lehetőségei. Ugyanakkor mindenkor igyekeztek átvenni azokat a célszerű új eszközöket, melyek a változó igényeknek megfelelő munkadarabok művelésére alkalmasak lehettek. Ezek közül nyilván legfontosabb eszköz a bőrvarrógép. Napjainkban a bőripari üzemekben már a legtöbb munkafolyamatot gépesítették, de a legszebb, művészi értékű munkákat ma is a régi kézműves eszközökkel végzik. Legfeljebb arról van szó, hogy a szíjgyártó kellékekhez szükséges kiegészítő alkatrészeket most már a kereskedelemben kapható ipari termékekből szerzik be. A SZÍJGYÁRTÓK MUNKÁJA ÉS TERMÉKEI Alapanyagok és munkamenet. A szíjgyártó mesterség legfontosabb alapanyaga a bőr, melyet régebben maguk a szíjgyártó mesterek készítettek ki. Legtöbbször marhabőrt, gyakran disznóbőrt, speciális esetben ló-, ritkábban juh-, kecskebőrt használtak. Cserzési eljárásuk azonos volt a varga mesterekével, de ők inkább az 405