Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szíjgyártó mesterség

1. A céh gyűlések rendje. Az első gyűlést minden évben vízkereszt napján (jan. 6.) tartották, ahol megválasztották a céh tisztségviselőit: a két céhmestert, a jegyzőt, az atyamestert (a legények felügyelőjét), s kijelölték a szolgálómestert (a legfiatalabb mester, aki eljárt a céh ügyes-bajos dolgaiban). Évente még 3-4 alkalommal tarthattak céhgyülést, illetve a gyűlést szükség esetén bármelyik mester összehívhatta, de ezért bizonyos összeget kellett befizetnie a céhkasszába. A gyűlések időpontjáról a főbírót mindig értesíteni kellett, aki a tanácsból valakit, arra illetékes tanácsbeli személyt kiküldött, hogy ott a városi tanács képviselve legyen. A XVIII. század második felétől a küldött személye állandó jelleggel a céhhez kötődött, s ebből alakult ki a commissárius intézménye, aki most már fordítva, a céhet is képviselte a tanácsban, tehát mintegy állandó összekötő szerepet töltött be a céh és a tanács között. Természetesen, így mind jobban beleszólhatott a céh belső dolgaiba is. A gyűlések hagyományos rendben folytak. A céhbehívás a céhtábla körülhordozásával történt. Minden céhmester számára a megjelenés kötelező volt, s ha betegség miatt nem mehetett el, akkor is be kellett fizetnie a behíváspénzt, amelyet minden alkalommal a céhládában helyeztek el. A távolmaradókat büntették, úgyszintén azokat, akik megválasztásuk után a rájuk kirótt tisztséget nem fogadták el. A gyűlés a céhláda felnyitásával kezdődött. Ezen ünnepélyes pillanat után be kellett szüntetni a dohányzást, beszélgetést; mindenki csak kérdésekre, vagy jelentkezés után szólalhatott meg. Nem szabad volt egymás szavába vágni, egymást gyalázni, illetlen kifejezéseket használni, tehát meg kellett őrizni a gyűlések ünnepélyességét, komolyságát. 2. Az artikulusok részletesen leírják a céhépítés feltételeit. A céhbejutás első feltétele az inasévek letöltése. A 10-14 éves gyerek rendszerint apjával jelentkezett annál a mesternél, akinél tanulni akarta a mesterséget. A mester megvizsgálta testi, szellemi rátermettségét, azt, hogy tisztességes családból származott-e, s végül, hogy szülei szabad emberek-e, akik nem tartoznak földesúri függés alá. Ha a gyerek ezután 1-2 hét próbaidőt is sikeresen kiszolgált, akkor a mester - a céhmesterjelenlétében - szegődtette. A szíjgyártók már 1717-ben írásba foglalták a szegődtetés feltételeit, s ezt - többszöri kisebb-nagyobb módosítással mindvégig megtartották. Az inas három évig tanulta a mesterséget. Ezalatt lényegében belép mestere (Debrecen „gazdája") háztartásába, tehát mesterének mindenben köteles engedelmeskedni. A mester, vagy a felesége utasítására végzi a háztartási munkákat, nyáron a mester családjával együtt megy aratni, őrzi és gondozza a mester háziállatait, segédkezik a konyhán stb. A céh ugyanis szorgalmazza, hogy a mesterek az inassal a mesterség minden titkát megtanítsák, de évszázadokon át bevett szokás volt, hogy elsősorban az inasnak kellett szemfülesnek lenni, hogy a mesterség titkait az idősebbektől ellesse. Az inas a mesterét el nem hagyhatja, köteles kb. hajnali három órától este 8-9 óráig a mester által kiszabott munkát végezni. (Egyes artikulusok még azt is kimondják, hogy este a látogatásra menő mestert az inasnak lámpással el kell kísérni, s ha a mester köz396