Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

21. kép. Magtár-nyárikonyha, a derecskéi katonaházak mintájára épült 1860 körül. Sáránd. Varga Gyula felvétele, 1989. Tudjuk, hogy a rendelkezések szerint a katonaháznak két helyiségből kellett állni: egyik a katona, másik a ló számára. Természetes, hogy a katonaházban lenni kellett valamilyen tüzelőnek, ágynak, valamilyen ülőalkalmatosságnak, s ládának. Az istállóhoz villa, lapát, seprű, veder, abrakos láda tartozott. Arról is intézkedett a rendelkezés, hogy a katonaházakat az utcafrontra kell építeni, hogy riadó esetén a katonát gyorsan lehessen értesíteni. Amikor a 19. század második felében a beszállásolások megszűntek, a katonaházakat nem bontották le, hanem a szükségletnek megfelelően átalakították. Sok katonaházból lett kétosztatú „kisház", ahol a legidősebb családtagok kaptak elhelyezést. Néhány nagyobb gazdacsaládnál a legényfiúk kapták meg szálláshelyül az épületnek legalábbis az egyik helyiségét. Legtöbbször azonban sütőház, kamara, illetve magtár lett a katonaházból. Természetesen ilyenkor némi átalakításokat kellett végezni a házon. Néha megszüntették az istálló külön bejáratát, és a két helyiséget egybe nyitották. Megszüntették, vagy legalábbis átalakították a tüzelőberendezést, (így az eredeti sátorkéményeknek ma már csak nyomait lehet felfedezni néhány régi, volt katonaházban.) A volt istállórészbe beépítették a kamara-, magtár kellékeit, megszüntetve a jászlat, s az ól egyéb tartozékait. A volt katonaházakat később többször is felújították, sőt a régiek mintájára hasonló típusú újakat is építettek. Sőt ez a kétosztatú, háttal az utcafrontra épített konyha-kamara annyira népszerű lett, hogy a 19. század végére már nemcsak Derecske, hanem a környező községekben is típusépületnek számított (21. kép). A népszerűség oka minden bizonnyal az, hogy az épület kitűnően megfelelt a 20. 337