Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

21. kép. Román gazda portája. Új stílusra átalakított régi ház (tégla oromfal, kőlábas kerítés, vaskapu, utcai frontra épített góré). Az első átalakítás az 1930-as években, színesre festve 1990-ben történt. Épült 1880 körül. Bedö, Kossuth u. 23. Az új stílus egyik jele, hogy az oromzatot kezdik téglából építeni (21. kép). Eleinte ez megmaradt a tető síkjában. A XX. században azonban mind gyakoribb jelenség, hogy az oromfal a tető fölé emelkedik, s itt különböző barokkos, eklektikus alakzatokat vesz fel. Ebben a korban divatba jönnek a szecessziós vakolatdíszek, melyek beborítják az utcai oromfalakat is. A tetőszerkezettel kapcsolatosan csak éppen megemlékezünk a födémekről. Mai ismereteink szerint a XVIII. században már a házakat általában lepadlásolták. A padlások rendszerint nádból készültek, melyet letapasztottak. Alul afolyógerendákat az ún. mestergerenda tartotta. Módosabbak előbb a folyógerendákra deszkapadozatot helyeztek, erre jött a nád és a sár. A XX. században terjed el a stukatúr, amikor a gerendázatot alulról belécezték, majd betapasztották és kifestették. 7. A HÁZAK FESTÉSE Megyénk egész területén a magyarok a házakat fehérre meszelték. Tiszacsegén a mésztejbe kevés rézgálicot tettek, ennek következtében az kissé zöldes árnyalatot kapott. A fehér falakat alul kb. 80 cm magasan felszegték. A reformátusok mindig fekete festéket, krinducot tettek a mészbe, tehát így szürkés színt kaptak. Katolikus vidékeken és a balmazújvárosi németeknél különböző színes festékeket is alkalmaztak. A bihari románok 1945 előtt házaikat sötétkékre festették. Az egyhangú fehéret a tornácok faoszlopainak természetes színe, vagy Derecske környékén annak barnára való festése törte meg. Barnára, a XIX. századtól többen zöldre festették az ablakkereteket, zsalugátereket, ajtókat is (22. kép). 301