Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

22. kép. Zárt féltornácos ház. Vályogfal, fa tornácoszlopok, deszkaámbitus, kétrészes deszkaoromzat. Épült: 1910 körül. Sárrétudvari A pitarban, főleg katolikus vidékeken a fehér meszelésre különböző primitív technikával, kézzel, krumplival, meszelővel, festékbe mártott ronggyal, cirokseprüdarabbal, tollal stb. színes mintákat pingáltak.

27 A XX. században a polgárosodás jeleként terjed a házak sárgára való festése, majd a tornácokon, a házbelsőkön a különböző szobafestői eljárással készült falfestés. Mindezek hatására 1950 után a fehér meszelést már csak kevés ház őrizte meg. 8. A TORNÁC Népi építészetünk karakterének fontos meghatározói a tornácok. Eredete máig vitatott. Legelső megjelenése nyilván az volt, amikor a falakon túlérő gerendák végét alátámasztották, hogy azok a tetőt jobban bírják. Ilyen formában talán már a középkorban is ismerhették. Mégis egyet kell érteni azokkal, akik a tornácok változatos megjelenését a reneszánsz ízlés elterjedésével hozzák kapcsolatba.

28 Megyénkben megjelenésük időpontját nem ismerjük. Úgy tűnik, inkább a XVIII. század második felétől, de főleg a XIX. század elejétől lett általános, akkor is elsősorban a kisnemesi vagy a módosabb parasztportákon. A tornác három fő megjelenési formája közül az egész házat körülvevő alakzatra már nem találtunk példát. Bizonyára régebben se lehetett elterjedt. Másik a fő- és a végoromzat felé helyezett ún. oromtornác (23. kép) északkelet felől elérte megyénket, s jellemző Tiszacsegétől északra a Tisza mentén, a Nyír27 Viga-Ráduly 1977. 28 Borbiró 1950. 302