Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

épület is, bár ezek száma itt is olyan minimálisra csökkent, hogy nem játszanak szerepet az utcaképek kialakításában. Sok helyen már csak tulajdonosuk nosztalgiája vagy tudatos közösségi elhatározás ment meg egy-egy ilyen épületet. A nyírségi tájak kivételével azonban minden más vidéken igen fontos faluképi szerepük van még a XX. század első felében kialakult új stílusú házaknak, különösen az ilyen stílusban fogant kapuknak, kerítéseknek s az utcafrontra épített különböző épületeknek. A TELEPÜLÉSFORMÁK ÉS AZ ÉPÍTKEZÉS ÖSSZEFÜGGÉSE A XVII. század elején letelepített hajdúk, de még a XVIII. század első felében újratelepült faluk is zömmel a korábbi településformát őrizték meg. E településformák főleg a vízrajzi s más terepviszonyok függvényében alakultak ki, alkalmazkodva a gazdálkodás és a társadalmi, családszervezeti hagyományok mindenkori követelményeihez. Mai megyénk zömmel az utcás települések kategóriájába tartozik. Az utcarendszer azonban a különböző terepviszonyok között másképpen alakult. A folyó menti, patak menti települések utcái általában görbék, kanyargósak, mivel a síkságot elérő vízfolyások iránya sohase egyenes. Ilyen helyeken a templomokat valamely kimagasló helyre építették, s a főutca ezt ölelte körül. A XVIII. századi betelepülések ilyen falukba új utcákat nyitottak, de úgy, hogy a település jellege ezzel még nem változott meg. A későbbi telepítések esetében azonban már legtöbbször szabályosan kimért településrészek alakultak, így a régi településmag mellett megjelennek a sakktáblaszerű, többutcás falurészek.

9 Az utcás faluk képe különösen alakult a nyíri falukban. Itt a hosszan elnyúló utcák gyakran réteket, lápokat ölelnek körül. Később, amikor e zárt réteket lecsapolták, ezek az ide nyúló kertekhez kapcsolódtak. így az egyes utcák között néha nagy üres területek alakultak, melyek egy része ma is megvan, mások a XX. században települtek be, megváltoztatva ezzel a régi település jellegét. A Sárrét és a bihari síkság vidékén többször találkozunk szigettelepüléssel. Az ilyen faluk utcái egy pontba futottak össze, ahol valamilyen hídon, gáton át lehetett kijutni a faluból (Kismarja, Szerep, Csökmő). Még gyakoribb ezen a tájon a halmaztelepülés. Tipikus halmazfalu pl. Konyár, ahol a régi házak kiemelkedő porongokra épültek. Majd amikor a vizek apadtak, a szétszórt porták addig terjeszkedtek, míg végül összeértek. Ezzel egy bonyolult, áttekinthetetlen utcarendszer alakult ki. Ma is megfigyelhető, hogy az egykori vízszinthez közel eső házak alját magasan feltöltötték, így a ház akár egy méterrel is magasabban áll az utca szintjénél. 9 Cvatóry 1981. 282