Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

A XIX. század végétől mind erőteljesebben kibontakozó állami, közigazgatá­si irányítás, országos törvények és megyei rendszabályok a hegyközségek önál­lóságát, mozgásterét is beszűkítik. De a kerítéssel körülzárt szőlőhegyek birtokos közösségét a szőlőtermesztéssel, borkészítéssel és bortárolással, majd a borivás­sal kapcsolatos szokások mindenütt erősen összekovácsolták. Ez azzal járt, hogy a hegyek, kertek gazdái mindvégig, még a XX. században is, ragaszkodtak a maguk sajátos autonómiájához, szokásaikhoz. Ezért még a későbbi, 1927-1939. évi hegyközségi törvények, és az e korban létező szőlőhegyi rendszabályok is megőrizték a korábbi évszázadok elemi szokásait. A hegyközségek tagjaiban mindig élt egy sajátos összetartozás-tudat, amely részben a szőlő körüli közös cselekvésekben nyilvánult meg, másrészt a hegyi pincék, s egyáltalán a bor fo­gyasztása körül kialakult szokáshagyományok számtalan olyan mozzanatot tar­talmaznak, melyek az említett szőlőtermelők népi karakterét, „lelki alkatát" (Szekfű Gyula!) meghatározzák. A szőlőhegyi szabályok azonban - bár csupán a kereteit mutatják meg a hegyi életformának - azt is kifejezik, hogy a hegyközség és a falu szerves egységet ké­pez: a szőlőbirtokosok és a szőlővel nem rendelkező népesség élete, érdekeltsége, hagyományos életformája számtalan területen kapcsolódik. így a szőlőhegyi maga­tartásforma végső soron az egész tájra jellemző lesz. 31 Ezt még ma is bárki megta­pasztalhatja, aki az érmelléki falvakba, városokba, különösen ha a már csak töredé­keiben létező szőlőhegyekre, pincékbe, tanyákra ellátogat, s az itteni emberekkel ismeretséget köt. Azt hiszem, nem tévedünk, ha hangsúlyozzuk, hogy ebben szá­mottevő szerepe van az évszázadok során kialakult hegyközségeknek is. IRODALOM Ács Anna 1989. Szőlőművelő és bortermelő gazdaközösségek Tapolcafőn. (1759-1943). In: Vesz­prém Történelmi Tár. I. (Szerk.: Veress D. Csaba) Veszprém. 3-14. o. Apafi Károly 1852. A bihari szőllőhegy. Gazdasági Lapok... jan. 18. Balassa Iván 1975. A filoxéra Tokaj-Hegyalján. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XIII-XIV. 305-333. o. Ballagi Aladár 1881. A bihari síkság. In: Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és Képben. VII. Magyarország II. Bp. 397-428. o. Balogh István 1981. Mezőgazdasági termelés és agrártársadalom. In: Debrecen története II. (Szerk.: Rácz István) Debrecen, 273-308. o. Bársony István 1985. A paraszti gazdálkodás feltételei és lehetőségei a XVIII. századi Bihar me­gyében. In: Magyar Történelmi Tanulmányok. XVIII. Debrecen. 7-53. o. Belényesy Márta 1958. Szőlő- és gyümölcstermesztésünk a XIX. században. Néprajzi Értesítő XXXVII. 11-30.- o. Belényesy Márta 1958. Adatok a régi hegyközségek történetéhez. Néprajzi Közlemények. III. 1. 2. 280-296. o. 31 Mindezekről sok értékes adatot írnak le Szele Imre és Gyalókay Lajos a Falusi Gazda, „érmelléki tu­dósítói" a lap 1857-1867 között egymást követő számaiban, Apafi Károly, Havas József és Sz. D. a Gazdasági Lapok tudósítói 1852-1856-ban. 277

Next

/
Thumbnails
Contents