Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

tások mindig a helység határában levő valamennyi hegyre, kertre vonatkoznak akkor is, ha az egyes kertek gazdái külön testületeket alkotnak. A szabályzatok megalkotása nyilvánvalóan összefüggésben áll a szőlőhegyek birtoklási rendjével. Ezzel kapcsolatosan tudnunk kell, hogy vidékünkön korábban sem alakultak ki nagyobb uradalmi, majorsági szőlőbirtokok.

23 A többségében megközelítően 1-2, de maximálisan 15-20 holdas szőlőbirtokok zömmel parasztok, kisnemesek, városi polgárok tulajdonában voltak, s ezek mellett csak kivételesen említik néhány földbirtokos „allodiális" szőlőbirtokát Diószeg, Székelyhíd, majd Újléta határában. Közülük legnagyobb Zichy Ferenc gróf 102 holdas szőlője a diószegi hegyen, de ezt a gróf már a XIX. század második felétől főleg kísérleti és tanítási célzattal a diószegi vincellériskola rendelkezésre bocsátotta.

24 A szabályzatok a kapott utasítások figyelembe vételével mindenütt a hegyközségek elöljárói, legtöbbször a jegyzők fogalmazták meg, akik legtöbb helyen azonosak a faluk főjegyzőjével. Több esetben a jegyző és a főbíró neve együttesen szerepel, egy esetben a teljes képviselő testület vállalja a szerző szerepét. A hegyi rendtartások ilyenkor tehát községi statútumnak is felfoghatók, bár az abban foglaltak nem az egész községre, hanem csak az egyes hegyközségek gazdáira vonatkoznak. Bárki volt is a megfogalmazó, első szinten mindig a szőlőbirtokosok közössége, vagyis a hegyi közgyűlés tárgyalta meg a fogalmazványt. Azután a községi képviselőtestület (régebben a községi tanács), majd a járási szolgabíró hagyta jóvá, és terjesztette fel a megyei közgyűlés elé, ahol végül a gazdasági bizottság illetékes tisztviselőjének előjegyzése után az alispán írta alá. Amennyiben a szöveg a törvények rendelkezésének nem felelt meg, visszaküldték módosításra. Az 1894 előtt keletkezett szövegek gyakran hivatkoznak előzményekre, „ hosszas, évszázados és bevált gyakorlat által alkotott szabályokra " (Jankafalva), melyeket most csupán „felújítják". Diószegen is „a régi, régi rendszabályokat hiányosnak tartván" alkotnak újakat, holott itt utoljára 1865-ben újították meg a hegyi tanácsot, s a még korábbi „jöttünk-mentünk-féle hegyi szabályok helyett ekkor csináltak újakat.

25 De a régebbi hagyományok azokban a szövegekben is tükröződnek, melyek erre külön nem hivatkoznak. Ahhoz, hogy bármilyen szervezet jól működjön, nagyjában mindig hasonló alapelveket kell tisztázni. így mindenekelőtt meg kell határozni a tagság, vagyis a szervezetben való részvétel feltételeit. Azután a vezetés, irányítás, ellenőrzés apparátusát, ezek megválasztásának módját kell kimunkálni, beleértve a működés gazdasági feltételeit is. Tisztázni kell a szervezetnek a faluközösségben elfoglalt helyét, s a különböző külső hatóságokhoz való viszonyát. Végül ezekkel 23 Bársony István 1985. 29-31. o.; Pankotai László 1985. 99-101. o. 24 Varga Gyula 1975. 433. o. 25 Vasárnapi Újság. XV. 1865. április 30. 211.0. 267