Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

összhangban meg kell alkotni a működés belső rendszabályait, s mindezeket jóvá kell hagyatni az illetékes hatóságokkal. A követelmények természetesen hosszú évszázados tapasztalatok során kristályosodtak ki, s különböző földesúri instrukció, vármegyei és állami statútumok, törvények hatására, de legtöbbször helyi megfogalmazásban, a helyi hagyományok felhasználásával öltöttek formát. Emiatt a rendtartásszövegek között akkor sincs két teljesen egyforma, ha maguk az alapszituációk egyeznek, sőt akkor sem, ha észrevehetően valamilyen kívülről kapott mintára támaszkodnak. Természetesen, a XIX. század végére a hossza gyakorlat során már nagyon sok szerkezeti elem kikristályosodott, s az újabb rendszabályokban szinte következetessé vált. így közös jellemzője a vizsgált rendtartásoknak, hogy mindegyik római számmal jelzett fő czikkek-xo, tagolódik. De a cikkek száma változó: legkevesebb a 4, legtöbb a 12 cikk, de van 5, 8 és 10 cikkből álló rendtartás is. A fő czikkek azután rendszerint arab számmal, majd ezeken belül betűkkel jelzett pontokra, alpontokra tagolódnak. Ez a tagolás teljesen egyéni, nincs két egyforma rendtartás. A számozott pontok (articulusok) mellett három rendtartás még külön rövid bevezetőt is tartalmaz, amelyben indokolják az új rendszabályok szükségességét. (Régi oklevélformula maradvány?) A felsőbb rendelkezésekben is megszabott, fent felsorolt fő szempontok kifejtése így nem következetes: nemcsak a cikkek, pontok, alpontok sorrendje változó, hanem némelykor egyegy kérdéskört tartalmazó artikulus kimaradhat, vagy más helyen nem szereplő egyéni paragrafus kerül be a szövegbe. A HEGYKÖZSÉGEK SZERVEZETE A tagságot illetően teljesen egyértelmű minden rendszabály: a szervezet tagja lehet minden birtokos, akinek az illető hegyen szőlője van, akár helybeli lakos, akár nem, de vállalnia kell a rendszabályban foglalt kötelezettségeket. „Előjog" senkit sem illet, de a „szavazati jogot" legtöbb helyen a szőlőbirtok nagyságához kötik. Kólyon, Nagykágyán 10 kapa, más helyen 800 négyszögöl után 1 szavazat, azon felül minden 10 kapa, illetve 800 négyszögöl után újabb l-l szavazat illeti meg a birtokost. Minden szőlőbirtokos kap egy kapukulcsot, amellyel maga és családtagjai a hegyre bejárhatnak, de azt másnak csak a hegybíró tudtával, és csak saját felelősségükre adhatják át. A gyepün külön kaput magának senki nem nyithat. (Korábban erre több hegyen volt lehetőség!) Van, ahol már megengedik, hogy a tulajdonos a hegyen lakjon, de legtöbb helyen ezt - főleg 1895 előtt - még szigorúan tiltják. Nagyobb munkák idején vinczellérek s más hegyi munkások a hegybíró engedélyével, s a gazda felelősségére kint hálhatnak, de ezt mindig be kell jelenteni a hegyőröknek is. A század végén azonban mind több szőlőhegyen szaporodnak az állandó lakások, tanyák is, sőt egyes falvakhoz közeleső hegyek már kezdenek betelepülni. A birtokosok legfontosabb fóruma mindenütt a közgyűlés, mely legtöbb helyen évente egy alkalommal (december 26., vagy szeptemberben, szüret előtt), 268