Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

jeszteni jóváhagyás végett. Az egész helységre érvényes rendtartásokhoz igazítva el kell készíteni, illetve ha ilyen már van, át kell dolgozni a helységen belül létező összes autonóm közösségek, szervezetek alapszabályait. Ilyen alapon kérik be a szőlőhelyek rendszabályait is. Mint a címekből is kiderül, 1894 előtt a hegyközség megnevezést még nem használták. A szabályok elkészítéséhez a megye bizonyos vázlatos instrukciókat adott, de a szövegezést maguknak a községeknek kellett elvégezni. Ebben az időben már földesúri befolyásról nem lehet szó, hiszen tudjuk, hogy az Érmeiléken a földesűri dézsma már korábban megszűnt, mivel az itteni helységek a bordézsmát már az 1868. évi XXIX. törvénycikk megjelenése előtt, vagyis az 1850es években megváltották.

21 Annál fontosabbak a XVIII. század második felétől több kérdésben kiadott vármegyei rendelkezések, statútumok, melyek a szőlőhegyek rendtartásait is érintették (ilyen többek közt a már idézett 1792-ből való statútum is), de az egyes helyi rendtartásokban - az alapvető egyezések mellett még az 1871 -es intézkedések után is elég sok önállóság figyelhető meg. Az 187l-es közigazgatási törvény a „községet" szerves egységnek fogja fel. Jelen esetben pl. megszüntették az egyes földbirtokosok beleszólását még a szüretek időpontjának meghatározásába is, ezt a községi elöljáróságokba bízták. Ugyanakkor az egyes hegyek, kertek önállóságát is csökkentik; azok működésének irányítását, ellenőrzését a községi elöljáróságoknak rendelik alá. 1876-ban pl. Székelyhíd első szőlőhegyi rendszabályait Tóth Dezső vármegyei tiszti főügyész azzal küldi vissza, hogy abban „...a község szőlőhegyét képező terület a község kötelékétől elválasztva, egy önálló Szőllő hegyközséget képez, mely a község elöljárói hatósága alól kivétetvén, a szőllő hegy közgyűlése 's hegyi tanácsa által kormányoztatik, és pedig olly függetlenül, hogy az egész rendszabályban még csak jele sincs annak, hogy a községi hatósággal bármely kis részben szerves összefüggésben lenne." Ez pedig ellenkezik az 1871. évi XVIII. tc.-lyel, mely szerint „...a szőllőhegy nem vonható ki a község hatósága alól". 2 A vizsgált rendtartások másik csoportja az 1894. évi XII. te. 70. §-a értelmében készült. Ez az ún. „első hegyközségi törvény" ismét kötelezővé tette a hegyi rendtartások vizsgálatát, és a törvény rendelkezéseihez való igazítását. E korszakból 43 „hegyközség" rendtartásának a jóváhagyásáról tudunk, de ennél bizonyára még több lappang a levéltárakban. Ezek a szövegek már kevesebb eredetiséget mutatnak, hiszen ebben az időben már kész szövegmintákat is adtak ki, de ennek ellenére az egyes szőlőhegyek sajátosságai, s bizonyos hagyományai még ezekben is tükröződnek. A törvény szellemében közös sajátossága a rendtartásoknak, hogy a szőlőket már minden esetben a községek közbirtokállományának tekintik, tehát a rendtar21 Für Lajos 1965. 106-107. o. 22 HBML. IV/B. 404/a. 17. dob. 1876. ápr. 24. 266