Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

ÉRMELLÉKI SZŐLŐHEGYEK RENDSZABÁLYAI A XIX. SZÁZAD VÉGÉRŐL A faluk, mezővárosok életében, különösen a borvidékeken fontos szerepet töltöttek be a szőlőbirtokosok közösségei, az úgynevezett hegyközségek, kertgazdaságok. Irántuk különösen a XIX. század végétől számottevő érdeklődés mutatkozott előbb a gazdaságtörténet, majd a néprajz felől is.

1 Belényesy Márta, Vincze István, Égető Melinda mélyreható elemzései és a Magyar néprajzi lexikonban Kecskés Péter címszavai azonban megmutatják, hogy máig nem rendelkezünk elég adattal ahhoz, hogy a kérdéskörről minden részeltében elfogadható áttekintés születhetett volna. A szőlők - ugyanúgy, mint a gyümölcsösök vagy más kertek - a telki appertinentiák között mindig különleges helyet foglaltak el, mivel a szőlőültetvények gondozása, folyamatos újratelepítése a gazda állandó jelenlétét feltételezte. Egy rossz metszéssel pl. évek termését tönkre lehetett tenni, a gondozás elmulasztása a szőlő kipusztulásával járhatott volna. A szőlőhegyek (promontoriumok) ezért mindig körülkerített, zárt egységeket alkottak, így nem vehettek részt az egyéb telektartozékok, szántóföldek, rétek periódusos újraosztásában, hanem szorosan a portához kötődtek, s a jobbágy birtoklásban is nagyobb önállóságra tettek szert: a jobbágy szabadon örökölhette, sőt el is adhatta.

2 Bizonyára a szőlők művelésének közösségi hagyománnyá vált munkamenete, s az évtizedeken át kerítéssel is egybezárt csoportok összetartozása következtében a szőlőhegyek művelői, gazdái - kénytelen-kelletlen - egy közös érdekű csoporttá, ha úgy tetszik mikroközösséggé váltak. E csoportok szervezetét, működésének szabályait ugyan a földesúr és a falu közösen munkálta ki,

3 de azután maguk a szőlőföldet bíró gazdák működtették, akik a maguk körén belül önálló szervezeti életet éltek, munkájukat, tevékenységüket írott vagy íratlan szokások és rítusok szabályozták. A földesúr érdekeltsége elsősorban abban állt, hogy a maga számára a beszedhető bordézsmát biztosítsa, s ennek érdekében nyilván ő is abban fáradozott, hogy a kerti életen, munkában minél kisebb legyen a konfliktus. A szőlőt művelő parasztok, gazdák számára viszont a szőlő megélhetésük, 1 A kutatás történetéről vázlatos összefoglalást ad: Égető Melinda 1985. 5-10. o. 2 Orosz István 1960. 4-5. o.; Für Lajos 1965. 101. o. 3 Szabó István 1948. 287. o. 261