Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

életük egy részét jelentette, mely kihatással volt gazdálkodásukra, s számtalan szokáshagyománnyal kötötte össze őket a lakóhelyüket képező falu, mezőváros egészével.

4 Az elmúlt korok zárt hegyi közösségeinek életét, működését legjobban a helyi rendtartások, szabályok fejezik ki. A különböző hegyi szabályok eredete egyelőre tisztázatlan. A XVII. századból való legrégibb írott emlékei zömmel a Dunántúlról ismertek,

5 de bizonyos, hogy hasonló szabályok nélkül egyetlen Promontorium, kertség sem működhetett. Ismereteink szerint az első hegyi rendtartásokat az egyházi, vagy világi földesurak, illetve ezek tisztjei foglalták írásba, de igyekeztek szabályozni a kertek működését a városi önkormányzatok, később a vármegyei adminisztráció is. Ezekkel párhuzamosan azonban bizonyára régebben is léteztek a szőlőhegyek gazdáinak saját íratlan szabályai, szokáshagyományai, melyeket azután a különböző földesúri instrukciók, dézsmautasítások, később a vármegyei, mezővárosi, sőt állami igazgatás szabályrendeletei, statútumai, törvényei is figyelembe vettek, vagy szükség szerint módosítottak. Főleg a XIX. század második felétől mind nagyobb számban publikált különböző utasítások, hegyi törvények szövegei ezt világosan tükrözik, hiszen ezek artikulusai nagyjából és elsősorban mindenütt olyan elemi követelményeket fogalmaznak meg, melyek minden egybezárt közösség zavartalan, békés együttműködésének, a termelés és haszonvétel biztosításának, a terhek és feladatok arányos elosztásának természetes alapfeltételei. A felsőbbség által írásba foglalt artikulusok mindig elsősorban az éppen aktuális adózási, rendészeti, közigazgatási elvárásokat igyekeztek a meglévő régebbi szabályzatokra ráépíteni. Nem véletlen hát, hogy kár a földesúr, akár a vármegye vagy város, esetleg a községi önkormányzat, vagy maga a hegyi közösség fogalmazza meg az artikulusokat, nagyjából mindig ugyanazok az alapelvek tűnnek elő. S az alapelvek szellemisége évszázadok alatt alig változott. Emiatt természetesen mind történelmi, mind néprajzi szempontból nem érdektelenek a későbbi, XIX-XX. századi hegyi rendtartások sem, hiszen ezekben is rendszerint benne foglaltatnak az évszázadok hagyományai, tapasztalatai. Igaz, ezek a kései hegyi rendtartások már inkább kénytelenek támaszkodni a felülről kapott utasításokra, törvényekre, a felsőbbség által kidolgozott mintákra, mint XVII-XVIII. századi elődei, de ezek az újabb rendtartások, éppen úgy, mint a különböző rendeletek, törvények a hegy, a falu régi szokáshagyományait is mindig kénytelenek tiszteletben tartani. Természetes hát, hogy a központilag megfogalmazott, tehát azonosnak tűnő alapelvek is mindig alkalmazkodnak a tájak földrajzi, gazdasági, társadalmi viszonyaihoz, tehát valójában minden kései szabályzat, rendtartás is tükrözi a hegy, a hegyi közösség, ennek megfelelően a 4 Szabó István 1969. 48^9. o. 5 Égető Melinda 1985. 5, 67-70. o.; Ács Anna 1989. 262