Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

Mint említettük, az egyszerű kézi- és igás eszközök átalakulásában még nem kereshetjük feltétlenül a korszerűsítés igényét. Egyszerűen arról van szó, hogy a válságból valamelyest kilábaló gazdák kénytelenek voltak elkopott munkaeszközeiket kicserélni, s ebben az időben más lehetőségük erre nem volt, mint az üzletekben kapható, valamelyest már javított eszközök beszerzése. A paraszti mezőgazdasági termelésben bekövetkezett változások tehát nem csupán a munkaeszközök átalakulásában kereshetők, hanem sok egyéb tényezőnek a közös hatásában. Ami lényegesen megváltoztathatta volna a paraszti üzemek jellegét, s a hagyományos paraszti életforma helyett egy magasabb polgári életformát teremthetett volna, az a motorizáció. Mint tudjuk, a gőzgépeknek a paraszti viszonyok között egyedül a cséplőgépek meghajtásában volt forradalmai jelentősége. A gőzcséplők elterjedése azonban magát a parasztbirtok szerkezetét nem érintette, hiszen a létrehozott cséplővállalkozások bércséplés formájában végezték el a parasztgazdaságok termésének feldolgozását, ami így gazdaságonként egy-két napra koncentrálta a cséplés munkaperiódusát. Legfeljebb arról volt szó, hogy a nyári évadban kissé lazább lett a gazdaságok munkaintenzitása; így a nyomtatás helyett most legtöbb helyen a trágyahordásra jutott egy-két hét, vagy többen el tudták végezni a tarlóhántást. A két világháború között némileg újra előtérbe került a vízi- és a szélenergia hasznosításának gondolata. Romantikus ideálként mutatták be újra a hollandi szélmalmokat, azt hirdetvén, hogy jól működő szélmotor segítségével ki lehet elégíteni egy kisebb gazdaság legfontosabb majorsági energiaszükségletét, akár közvetlen mechanikus erőátvitellel, akár dinamó segítségével, melyet a szélmotor hajtana meg.

122 Bár a hegyvidéki kis vízimalmok a két világháború között még sok helyen működtek, sem ezek, sem a - primitív barkácsmunkával készülő - szélmotorok nem hoztak számottevő eredményeket. Az ilyenféle szerkezetekkel bíbelődő gazdákat legtöbb helyen különcnek tekintették s nem is nagyon értették céljaikat. Nem lehet vitás, hogy a motorizációnak az 1930-es években egyetlen komoly tényezője volt, a különböző belsőégésű motorok kifejlesztése és elterjesztése. Ennek feltétele ebben az időben a tökéletes karburátorok, illetve a üzembiztos gyújtási rendszerek kidolgozása volt, hiszen a korábbi motorok sokszor ezek tökéletlensége miatt váltak - legtöbbször a kritikus időpontokban - üzemképtelenné.

124 A belsőégésű motorok igazi perspektíváját ekkor még kevesen látták. Előnye a gőzgépekkel szemben, hogy elvileg szinte minden munkafolyamathoz alkalmazható, amely a mezőgazdaságban előfordul. így végül a belsőégésű motor az a géptípus, amely lényegében forradalmasíthatta a mezőgazdasági termelést. Ma már tudjuk, hogy az eke feltalálása óta ez az első olyan újítás, amely végül is a mező122 Nem véletlen, hogy egyes gyárak kezdtek újból korszerű szélmotorokat gyártani. Vö. Sevin Henrik 1944. 195; Rabatin Dezső 1943. 123 Vö. Kelemen Móricz 1944. 5. 124 Ebből a szempontból korszakalkotó volt a HSCS gyár izzófejes gyújtással működő, most már teljesen üzembiztos, egyhengeres traktor sorozata. Sevin Henrik 1944. 187. skk. 253