Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

gazdasági termelés tejes arculatát átalakíthatta, hiszen segítségével a mezőgazdasági termelés minden munkafolyamatát gépesíteni lehetett. (Hozzámérhető jelentősége - később - csupán a villamosításnak és még később a kemizálásnak lett.) Ami a méreteket illeti, az első traktorokat még mindig a 100 holdon felüli gazdaságok igényeihez méretezték. A mindinkább tért hódító izzófejes gyújtású Hofherr-, Rába traktorok is legkisebb 20-22 lőerős motorral készültek, amelyek cséplőgépet, nagyteljesítményű őrlő, daráló gépeket tudtak hajtani, szántáskor hármasekét húztak, s 24-36 soros vetőgépet is elbírtak. Egy kis gazdaságban ekkora munkateljesítményre általában nem volt szükség. Hozzátéve, hogy a traktorok mozgékonysága ebben az időben még korlátozott volt; acélkörmös kerekeikkel 5-10 km-es sebességgel haladhattak, a kövesutakra nem is szabad volt felmenniük, mert az utat rongálták. Kevés munkagépet lehetett velük működtetni, így kihasználásuk főként a szántásra és a cséplésre korlátozódott. Még az 1940-es években is panasz, hogy a gyárak nem tudnak olyan kisebb egyetemes gépeket gyártani, amelyeket kisebb parasztgazdaságokban is jól ki tudnának használni.

125 Az 1930-as évek végén a Csonka-féle gépgyár kihozott néhány kisméretű szántó-, kapálógépet, de ezek tejesítményükhöz képest még mindig ormótlanul nagyok, nehézkesek s ami baj, nem volt már lehetősége a gyárnak a kis motorhoz kapcsolható, különböző tervezett munkagépcsalád kifejlesztésére. Pedig ekkor már sokan tudták, hogy csak a sok rendeltetésű, üzembiztos és kényelmes kismotorok lettek volna alkalmasak arra, hogy a kisüzemi parasztgazdaságok kilendüljenek a holtpontról, melyre az évszázados elmaradottság, a szerencsétlen történelmi, gazdasági tényezők s nem utolsósorban a tehetetlen, reakciós kormányzati rendszer belekényszerítenek. Az 1930-as évek második felében a parasztgazdaságok modernizálásának a folyamatát főként a Dunántúl módosabb vidékein, de itt-ott az alföldi mezővárosokban, falvakban is megfigyelhettük. A Dunántúl nem egy településén az elektromosság is belépett a gazdaságok energiabázisába. Elsősorban a stabil motorokkal hajtott darálók, szecska vágók, magtisztítók, szeparátorok kezdtek szaporodni, de egyes helyeken már a cséplőgépet is villanymotorral hajtották.

126 Az 50-100 holdas gazdaságoknak az 1940-es évek elején már elengedhetetlen munkagépe a traktor, mellette a mélyszántásra alkalmas, többtestű ekék, gruberek, extirpátorok. Elég sok arató-, kaszálógépet is vásárolnak már a nagyobb gazdák, de ezek részben a kormányzat korlátozó szabályai miatt, részben a gépek tökéletlensége folytán nem tudták a kézi kaszákat és a részes aratást kiszorítani.

127 A traktorral rendelkező gazdaságokban ebben az időben lesznek népszerűek a különböző kalapácsos őrlők és szártépő gépek, melyek segítségével nagymennyiségű silótakarmányt lehet előállítani. Nagyobb parasztgazdaságok gazdasági udvarain egyre125 Farkas Árpád 1944. 100, 102. 126 Borús Ferenc 1931; uő. 1941. 127 A gépeket a 7120-1938 M. E. és a 110 702-1942. sz. FN-rendelet szerint be kell jelenteni, s használatukhoz engedélyt kell kérni. Debr. Gazd. Lapok, 1943. febr. 6. 254