Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

arató-kaszálógépek közül törpebirtokosok kezén volt 1641 (12%), kisbirtokosokén 7021 (23%), a közép- és nagybirtokon együtt 4667 (35%). Bizonyos, hogy a félholdas törpebirtokosok kategóriájában nyilvántartott aratógépek tulajdonosai tulajdonképpen vállalkozók, többnyire gépészek voltak, akik vele bérmunkát vállaltak a falusi kisgazdák, esetleg nagybirtokosok földjén. Az aratógépek táji elterjedését nem kell vizsgálnunk: nem a parasztbirtokra vonatkozó adatokról van itt szó: az aratógép nem a parasztbirtok gépe volt. Ha módosabb gazdák magamutogatásból vagy az aratómunkások követeléseinek letörésére megvették is, ilyenek nem sokan lehettek, hiszen e gazdaságokban minden 187-re jutott csak egy. Végül is a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedeiben a parasztság mezőgazdasági munkaeszköz-készletében lényeges változások következtek be. Voltak olyan munkaeszközök, melyek terén teljes volt az átváltás, de azok az új eszközök is, melyek nem szorították ki teljesen a régi, hagyományos eszközöket, már nagy szerephez jutottak a paraszti termelésben, s a parasztság szemléletét is módosították. A régi kultikus hagyományok lassanként eltűntek, funkciójukat elvesztették, racionális szemlélet lépett helyükre. A parasztok meggyőződtek róla, hogy a jobb termés nem a kultikus szertartásoktól és babonás cselekedetektől függ, hanem a jó munkaeszközöktől és a jól végzett munkától. A jó eszköz megszerzése hovatovább csupán anyagi kérdés lett. Az idősebb generáció ugyan még ismételgette: „apáinknak is jó volt", de a XX. századfordulótól kezdve mindinkább beletörődött már, hogy fiai megszerezzék az új eszközöket. Nem állítható, hogy a parasztság teljesen megszabadult az irracionális hagyományoktól, de a termeléshez és a munkaeszközhöz való viszonyában döntő volt a változás. Nem tekintették már az „ördög mesterművé"-nek a cséplő-, aratógépet stb., s ez lehetővé tette, hogy fokozatosan más, ésszerű elemek is behatoljanak a köztudatba. Az új munkaeszközök természetesen szembetűnő változásokat idéztek elő csak röviden utalhatunk rá - a paraszti munkaszervezetben is. A sarlóról a kaszára való áttérés következményeként a régi aratóbandák szerkezete átalakult. Minden valószínűség szerint a vándorló aratócsoportokban is mélyreható változás következett be, talán a vándorlások iránya is megváltozott. A cséplőgépek megjelenése végül teljesen felszámolta a vándorcséplők és nyomtatók kis kollektíváit, s helyette létrejöttek a cséplőgépek új munkatársulásai. Ezek az ideiglenes, a cséplés idejére összeszervezett kollektívák szemléletükben is egészen mások már, mint a régiek. A régi patriarchális cséplőbandákat legtöbbször erős osztálytudattól fűtött, összetartó, de belül differenciált munkaközösségek váltották fel. E társulásokban sokkal kevésbé érvényesült a rokoni kapcsolat, mint az előzőkben, az eddig őrzött hagyományokat is elvetették. A cséplőgépek mellett minden egyes ponton a munkás testi erejétől és ügyességétől függetlenül egyforma erőbedobással kellett helytállni. Aki nem bírta, az kidőlt, de a munka menetét nem lehetett lazítani, mert a gép tempója a munkások összehangolt munkája nyomán volt biztosítható. 226