Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

Érdemes lenne végigkövetni az aratóbandák szervezési is fejlődési vonalát. A régi jobbágybandákat fokozatosan itt is kapitalista jellegű bérmunkáscsoportok váltották fel. A képesek, a summások és más mezőgazdasági bérmunkások egyre osztály tudatosabb népes serege jellegzetes s egyben forradalmasuló rétege a kapitalizálódó Magyarországnak. Soraik felszabadulása és küzdelmük szoros párhuzamban haladt a magyarországi kapitalizmussal. Ezek az új munkatársulások már csak formájukban emlékeztetnek a hajdani pántlikás, patriarkális bandákra, tartalmilag új hagyományokat s hovatovább új szemlélet, elsősorban a szocializmus csíráját ápolják. A mezőgazdasági eszközök kicserélődése a falusi társadalom munkaszervezeteiben is változásokat idézett elő. Általalakult a korábbi társas munkák rendszere. A kölcsönzés és visszasegítés bonyolultabb lett. Míg korábban az egymásnak való segítésben, a társas munkákban általában nem mérték az időt, sem az értéket, most az egyes munkaeszközöket már nem bocsátották a közösség rendelkezésére: ezek kiszakadtak a kollektív rendből. Korábban a kalákába szántani, aratni magukkal vitték saját munkaeszközeiket, s ha valaki személyesen nem is vett részt a társas munkában, lovát, szekerét, boronáját, szövőszékét bármikor kölcsönadta, minden térítés nélkül, a gépesítés korában azonban mind több és több eszköz vált ki a közös munka hagyományos rendjéből. Az újabb munkaeszközök tulajdonosai kevésbé is voltak rászorulva a közös segítségre: kivonhatták magukat a társas munkákból. A társas munka hovatovább meg is szűnt. Helyette a bér- és ledolgozási rendszer bonyolult hálózata fejlődött ki a falvakban. Ez pedig mindinkább növelte a kizsákmányolt osztályok osztálytudatát és ellenállását. A gépesítésnek fontos következménye volt, hogy a paraszti munkaszervezetben megjelenik a szakember, ebben az időben egyelőre még csak a gépész. A századforduló táján csaknem minden faluban volt már „gépész úr", aki különös helyet foglalt el a falu társadalmában. Ha saját gépe volt, kapitalista volt, elkülönítette magát a parasztoktól, a felsőbb rétegek felé tört, bár ezek rendszerint nem fogadták be. Ha nem volt gépe, szerződéses alkalmazott volt, de a cséplőmunkásoktól így is elkülönítette magát. Nem fölöttük állott, de nem is mellettük. Szakismerete tekintélyt biztosított számára. Ezt rendszerint meg is adták neki mind a munkások, mind a gazdák. A további differenciálódás a munkásokat is bizonyos rangsorba állította. A parasztság munkaeszközeiben korszakunkban bekövetkezett váltások és párhuzamosan a szemléleti, társadalmi és kulturális változások a kapitalizmus útját jelzik. Számtalan pezsdítő és gátló tényezővel egyetemben előkészítői voltak a korábbi fejlődésnek és az új termelőerők által követelt új termelési viszonyoknak. 227