Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

len terjesztői nem látták azt, hogy a hagyományos paraszti gazdálkodás rendjébe az új eszköz csak akkor illeszkedhetik be, ha az egész paraszti szemlélet, az egész hagyományos kultúra kimozdul nyugvópontjáról. Ehhez pedig elsősorban nagyon sok jó példára lett volna szükség. Nagyon világosan látta ezt a kérdést a jó szemű Ditz, aki megállapította, hogy a magyar paraszt sem maradibb, sem nem hitványabb más népnél, csak sajátos és szűkös helyzete teszi óvatossá és bizalmatlanná.

323 Hasonlóképpen nyilatkozott egy érmelléki tudósító, megállapítva, hogy a magyar paraszt szívesen átveszi mindazt az újítást, aminek a hasznáról előbb meggyőződött.

324 Valóban - mint később látni fogjuk - a XX. század első évtizedétől a paraszti kultúra bomlásával egész sor régi munkaeszköz kiszorult a parasztgazdaságból, s helyet adott olyan gépeknek, mint a vaseke vagy a gőzcséplőgép. A parasztok bizalmatlanságához - mint láttuk - hozzájárult az is, hogy sok lelkiismeretlen ügynök, szélhámos csaló járt az országban, akik hasznavehetetlen, selejtes gépeket adtak el a jóhiszemű vevőknek. A Szatmár megyei Gazdasági Egyesület fel is hívta a figyelmet, hogy a gépvásárlók kérjenek tanácsot gyakorlottabb gazdáktól vagy az egyesület titkárságától, mielőtt pénzüket ilyesmire kiadják.

325 A gépek terjedésének természetesen még igen sok akadályozó tényezője volt. Madocsai Bálint levelező már 1857-ben rámutatott, hogy a gépesítéshez szükség lenne a tagosítás végrehajtására, vagyis arra, hogy a szántóföldek egy parcellában legyenek.

326 Azt is többen kifogásolták, hogy a hazai gépészek, amikor másolják a külföldi gépeket, nem próbálják ki kellőképpen, így a gép gyakran nem alkalmazható a hazai viszonyok között.

327 Az 1880-as évek iparfejlesztési programjával kapcsolatban az Erdélyi Gazda egyik cikkírója a mezőgazdasági ipar fokozottabb támogatását javasolta, olcsóbb és jobb minőségű gépek előállítása céljából.

328 Cserháti Sándor azt is megemlíti, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem támogatja kellő súllyal a mezőgazdasági szakirodalmat, s a mezőgazdasági tudomány munkásait nem tartja érdemesnek arra, hogy tagjai közé felvegye.

329 Egyesek a szakoktatás kiszélesítésétől várták a gépek iránti érdeklődés fellendülését.

330 Mások a gépgyárak vidéki lerakatait óhajtanák szaporítani, hogy a gazdák minél közelebbről kapják a szükséges gépeket." ' Arra is van példa, hogy a hegyi tájon és a kövecses talajon csődöt mondtak az új eszközök.

332 323 Ditz 1869. 196. Hasonlóképpen vélekedik Gönczi Ferenc 1914. 562. 324 Gazdászati Közlöny 1869. 76. 325 Szatmári Gazda 1909. 5. 326 Magyar Sajtó 1857. 382. 327 Gazdasági Lapok 1860. 460^61. 328 Erdélyi Gazda 1887. 99. 329 Mezőgazdasági Szemle 1890. 3. 330 Gazdasági Lapok 1873. 107. 331 Uo. 1864. 100. 332 Pl. a Nógrád megyei köves hegyoldalakon jobban lehetett faekével dolgozni, mert ez nem tört olyan könnyen, mint a korabeli merev vasból készült eke. Borovszky 1911 (Nógrád). 174. 197