Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

Az amerikai, angol forgató és szénagyűjtő gépek már az 1830-as években ismeretesek lettek, s egyre több uradalomban használták sikeresen,

183 bár Benkő Dániel 1858-ban még részletesen fejtegeti, hogy a szénaforgató és gyűjtő gépek alkalmazása magyar viszonyok között nem kifizető.

184 Az 1860-as években már a legnevesebb gyárak (Howard, Ransomes, Smith és Ashby, Clayton-Shuttleworth stb.) készítményei hálózzák be Európát, így Magyarországot is. Egy-egy szénagyűjtő gép ára 80-100 forint volt.

185 A jól kiszáradt, felgyújtott szénát azután az 1860-as évektől sok helyen 40-50 kg-ot kockákba sajtolták, s ezzel a szállítás olcsóbb lett.

186 Sokkal fontosabbak azok a gépek, melyek a takarmány felhasználhatóságát igyekeztek fokozni. Ezek a különböző vágó, aprító, tépő, zúzó, őrlő gépek a takarmányok használati értékét megnövelték. Egyik legrégibb vágógép, a szecskavágó, mely a szálas takarmányfélét aprítja fel 2-5 cm-es darabokra. A felaprítás előnye, hogy több minőségű takarmányt lehet keverni, a jószág könnyebben tudja rágni, majd a füllesztés feltalálása után (a század végén) répával keverve, erjesztett, mesterséges takarmányt lehetett így előállítani. A szecskavágók igen széles körben elterjedtek már az 1850-es években. Ebben az időben szinte nincs már nagybirtok, ahol nem használnák őket.

187 A Ransomes-, Cornes-, Salmon-, Richmond- és Chandler-féle szecskavágók mind nagyobb népszerűségre tettek szert.

188 Nálunk 1884ben Bián nemzetközi szecska vágó-versenyt rendeztek.

189 A szecskavágó technikailag tökéletesedik, de alapjában a századfordulóig nem változik. Ekkortájt szerkesztenek mellé fujószerkezetet, mely a felaprított szénát a füllesztőtornyokba vagy keverőhelyiségekbe szállítja.

190 Ugyanebben az időben jelennek meg a különböző szártépő gépek, melyek nemcsak felaprítják, hanem össze is zúzzák a takarmányszárakat, az ilyen gépekkel a kukoricaszárból vagy más értéktelenebb növényből is jól felhasználható silótakarmányt lehet készíteni.

191 A szecskavágó mellett - különösen a takarmányrépa-termesztés elterjedése után

192 - a XIX. század második felétől kezdve, szerepet játszanak a különböző hengeres vagy tányéros (lapostárcsás) répareszelő, burgonyaaprító gépek. Ezek az olcsó gépek alig változtak formában, s igen nagy népszerűségre tettek szert, még a paraszti gazdaságokban is elterjedtek. Az 1850-es évektől kezdve már 183 Honi 's külföldi gazda és kereskedő 1837. 13-14; Magyar Gazda 1841. 157; Gazdasági Lapok 1853. 127-128; Galgóczy 1865.231; Falusi Gazda 1859. 188,1861. 169,1863. 324; Kertészgazda 1866.444. 184 Gazdasági Lapok 1858. 22, 36-38. 185 Falusi Gazda 1861. 169, 1869. 165-172; Gazdasági Lapok 1873. 825, 1875. 216-217. 186 Falusi Gazda 1861. 169, 1863. 289; Mezőgazdasági Szemle 1890. 264. 187 ÉrkövyA. tudósítása, Gazdasági Lapok 1859. 24. 188 Falusi Gazda 1859. 349-350, 361,372; Kertészgazda 1866. 59,995,1118; Gazdasági Lapok 1859. 80. 189 Mezőgazdasági Szemle 1884. 545-550, 1885. 22-24. 190 Gazdasági Lapok 1907. 733, 1908. 172, 191 Uo. 1907.244-245,733. 192 Ruisz. 1890.305. 178