Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

minden nagyobb mezőgazdasági gépgyár propagálja. A múlt század végétől kezdik a répa kiemelését is gépesíteni. Az 1880-as években jelennek meg hazánkban az 1-2 soros francia, német, cseh répakiemelő gépek.

194 A XIX. század második felének racionalizálása a takarmány-előkészítés szolgálatába állítja az ekkor már igen nagy fejlődési utat megtett őrlő gépeket, darálókat. E gépek munkája azonban, amennyiben azok kinőttek a hagyományos formákból, már korábban ipari jelleget öltött, így csak közvetve kapcsolódnak a mezőgazdasághoz, kivéve a kis „kézi" darálókat, melyek kő- vagy acélkeretes őrlőszerkezetükkel a kisgazdaságok szükségletét próbálták kielégíteni. Ezek a kis darálók azonban a XIX. században már inkább csak a család daraszükségletét (búzadara, kukoricadara, esetleg só) elégítették ki, a nagyjószágok részére általánosan ipari jellegű üzemekben daráitattak. 3. A GÉPESÍTÉS TÉNYEZŐI MAGYARORSZÁGON Magyarországon a paraszti gazdaságok látszólagos statikus rendjében a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedeiben a munkaeszközök terén komoly változás történt. Bőségesen van példa arra is, hogy a régi és az új eszköz huzamos ideig látszólag „békésen" élt egymás mellett, s egészen lassan, szinte észrevétlenül történt meg az átváltás a régiről az újra. Az eszközváltások mögött mindenkor a kor igényét kell látnunk. A kor igénye pedig a paraszti gazdaságokkal szemben az volt, hogy e gazdaságoknak mindinkább ki kellett lépniök az önellátás szűkös kereteiből, s versenyképes árutermelésre kellett törekedniük. A kapitalista verseny egyre mélyebben befolyásolta a kisparaszti birtokot. Igaz, hogy ebben az időben igen sok önellátó kisbirtokos igyekezett még kitérni az árutermelés elől, s megmaradni hagyományos formák között, de ez mind kevésbé sikerült. Egyeseket az elérhető lehetőségek, a nagyobb jövedelem reménye csábított az új útra, másokat a növekvő közterhek kényszerítettek az árutermelésre. Ha pedig egyszer - bármilyen legyen is a gazdasága - rálépett az árutermelés útjára, ezen tovább kellett haladnia. A parasztság körében az 1849 és 1914 között végbement változás tempóját nem mérhetjük a mai mértékkel, mégis meg kell állapítani, hogy a kisbirtok árutermelése fokozatosan előrehaladt. A parasztok egyes rétegeinek bizonyos felemelkedést is hozott, másokat viszont főként a válságos időszakokban - tönkretett. 193 Nevesebb a Benthall-féle répareszelő, s Sveglin-féle répagyalu, melyeket ebben az időben már Vidats, Farkas, Ungar, Gubicz és más magyar gépészek is utánoznak. Falusi Gazda 1859. 88-89, 323, 337, 348; Kertészgazda 1866. 1166, 1311. Megemlítjük a Szakátsi-féle kő krumplidarálót, melyet Pethe Ferenc 1817-ben propagál. Nemzeti Gazda 1817. 44-45, 219-221. 194 Említést érdemelnek a Zeithammer-, Praesner-, Votocsek-, Bajac-, Umrath-féle egysoros, a Zimmermann-, Siedersieben-, Bajac-, Cervinka-féle 2-3 soros ló-vagy szarvasmarhavontatású gépek (39-108 Ft). Gazdasági Lapok 1907. 623. 179