Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

A XIX. század kapitalista mezőgazdaságában a korszerűséget nem kevésbé jelentette a sorművelés elterjedése, és ezzel kapcsolatosan a különböző típusú vetőgépek megjelenése. A vetőgép őseit már a XVI. századi Bolognában megtalálhatjuk bizonyos Cavallina nevű pap találmányában. Majd olvashatunk Locatelli vetőgépéről, melyet 1663-ban Luxemburgban egy nagy bizottság előtt mutatott be. Jetro Tüll, a sorművelés nagy apostola 1730 körül szintén új szerkezetű vetőgépet készített. A XIX. század elején a Fellenberg-féle vetőgépet tartják a legjobbnak. Mindezek azonban gyenge kísérletek voltak, csak az 1780-as években jelentek meg a jobb vetőgépek, elsősorban Angliában. E tekintetben nagyjelentőségű volt James Coock anglikán pap találmánya, az ún. merítőkanál, melyet 1784-ben alkalmazott először vetőgépén. A korábbi szóró-hullató szerkezetekkel szemben ez tette először lehetővé, hogy a gép pontosan meghatározott magmennyiséget dobjon ki egyszerre. Coock találmánya azonban jó ideig pihent. Közben újabb rendszerű, de kevésbé pontos vetőgépek láttak napvilágot. Ilyenek voltak többek között Williamson dobrendszerű (főleg repcevetésre való), Dukett állókeferendszerű vetőgépei, s az ún. belgiumi forgókeferendszerü vetőgépek. Coock találmányát csak a XIX. század közepe táján vette át és tökéletesítette az angol Garret-Hornsby-gyár, megvetve alapját a ma is alkalmazott hengeres, kanalas vetőgépeknek.

141 A vetőgépek egyelőre mégis inkább csak kuriózumnak számítottak, csak lassan, a XIX. század harmincas-negyvenes éveiben, a kukorica sorművelésével párhuzamosan terjedtek el Európában, elsősorban a nagybirtokokon. A korai vetőgépek főbb típusai a következők voltak: a) Kézi vetőkészségek; e nyakba akasztható és bizonyos szórószerkezettel ellátott primitív eszközök nem tettek nagyobb népszerűségre szert, mert a vetés így semmivel sem volt célszerűbb.

142 b) Ekére szerelhető, egysoros vetőművek; ezeket az egyszerű gépeket kezdetben eketaligára szerelték,

143 majd külön vázat is készítettek neki, s a szórószerkezetet külön kerékkel mozgatták.

144 A legismertebb ilyen vető eke az 1850-es években Fichter osztrák gazda találmánya.

145 Hasonló eszközök szerte a világon ismeretesek voltak.

1 c) Vetődobok. A szerkezet a vetés sortávolságának megfelelően 3-4 lapított pléh gömbből állt, s ezeket egy közös tengely kötötte össze. A gömbökön egyenlő távolságra lyukak voltak, s amint a tárcsák a föl141 Vörös Sándor 1871. 104; Magyar Gazda 1842. 101 -109. 142 Gazdasági Lapok 1858. 551. - A Ring-patentalt kézi szórvavető gépről uo. 1862. 417, a Jurenákféle Amerikából származó kézi szórvavető zsákról közöl rajzokat. Egy ilyenféle géppel állítólag 1 holdat lehet óránként elvetni. Uo. 1862. 121, 220, 1863. 142. 143 Honi 's külföldi gazda és kereskedő (az Ismertető toldaléka) 1837. 36. A cikk a vetőmüről rajzot is közöl. 144 Magyar Gazda 1842. 101. 145 Gazdasági Laopok 1856. 31, 53, 1860. 595. közli a Fichter-féle vetőeke rajzát is. 146 Magyar Gazda 1860. 40. közli Galoch fél-franciaországi gazda taligarendszerű szórvavetőgépét, melyen a vetőszerkezetet a taligakerék szíj áttétellel hajtja. Uo. 1860. 93. az amerikai kukoricasorvető rajzát közli. 172