Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

1. A PARASZTSÁG HAGYOMÁNYOS MUNKAESZKÖZEI A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS KORÁBAN A parasztság hagyományos munkaeszközeinek vizsgálatával elsősorban a néprajztudomány foglalkozik. A magyar etnográfusok széles körű formai és funkcionális vizsgálatai azonban napjainkig még sem kronologiailag, sem földrajzilag nem adtak pontos képet a paraszti munkaeszközökről. Éppen ezért a múlt század derekának hagyományos paraszti eszközkészletét jelenleg csak hiányosan rajzolhatjuk meg. A régi, hagyományos munkaeszközök általában messze túlélték egy-egy fejlettebb új eszköz megjelenését. Ezeket a ránk maradt régi eszközöket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az új eszközök megjelenése idején miként nézett ki a parasztság eszközkészlete. Mivel nálunk a földművelés újabb eszközei csak 1848 után terjedtek el nagyobb mértékben, a ránk maradt régi formák alapján következtethetünk az új gépek és eszközök megjelenését megelőző idők eszközkészletére. Az új eszközök megjelenéséig a parasztság eszközkészlete évszázadok alatt alig változott. A feudalizmus bomlásának korszakában fellelhető eszközök már hosszú, évezredes fejlődést tükröznek. Ez a fejlődés azonban igen lassú volt, s kutatása nem tartozik e tanulmány feladatai közé. Amellett vizsgálatunkat kizárólag a földművelő gazdálkodás talajművelő-, vető-, arató-, cséplő- és feldolgozó eszközeire korlátozzuk. A kapitalista árutermelés szempontjából a paraszti birtokon ezek képviselik a fő súlyt. Nem kerülnek tehát tárgyalásra azok az egyéb hagyományos paraszti munkaeszközök, amelyek a paraszti háztartás eszközei voltak, s a kapitalizmusban folyamatos pusztulásra voltak ítélve, mint a szövésfonás, népi halászat, vadászat, házi mesterkedés, sütés-főzés, ételkészítés eszközei. A földmüvelés paraszti eszközei tekintetében sem kívánunk foglalkozni azokkal az árnyalati különbségekkel, melyek a paraszti munkaeszközök táji vagy etnikai szempontjából jelentősek lehetnek ugyan, de összegező jellegű tanulmányunkban részletes kifejtéshez nem juthatnak.

31 Talajművelés: eke. A múlt század első felében a parasztok még országszerte faekét használtak. A helyi talajviszonyoknak megfelelően, valamint a XVIII. században Európa-szerte megindult újítások hatása alatt a XIX. század első felében nálunk a faekének sokféle változata alakult ki. E faekék közös vonása az, hogy a laposvas (a földet vízszintes irányban felszakító vas) és a hosszúvas vagy csoroszlya (amely a földet függőleges irányban vágja) kivételével minden lényeges része fából készült.

32 31 Vajkai 1959 (Bakony). 53; Bátky 1906. 31; Wenzel 1887. 51. 32 A faekék leírásával és elemzésével foglalkozó gazdag irodalomból csupán néhányat idézünk. A Magyarság Néprajza II. 162; Nagyváthy 1791. 120-123; Balásházy 1833. 15; Burger 1835.

1. 128; Pethe 1805. 226-247; Bátky 1906. 32-34; Stephens 1855-1868. II. 31-32; Imre 1941. 11; Dömötör 1954. 149-164; Magyar Gazda 1843. 1446. 151