Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

A faekének két fő típusa volt: a kerülő eke, mely a földet mindig egy irányban nálunk jobbra - fordította, és a váltó eke, melyet inkább hegyvidéken használtak, s ez a kormánydeszka átfordításával a földet hol jobbra, hol balra túrta. Előbbinek aszimmetrikus, utóbbinak szimmetrikus laposvasa volt.

33 A két fő típuson belül számtalan táji típust ismerünk, melyek nagyságban, szerkezetben erősen eltérnek egymástól. Csaknem minden vidéknek megvolt a maga kedvelt faeke-típusa.

34 A típusok között megkülönböztető sajátosság lehet a gerendely formája. A Dunántúlon leginkább hajlított fából készítették,

35 s ugyancsak hajlított gerendelyü ekéket használtak a hegyvidékeken, Erdélyben és a Felvidéken.

36 Az Alföldön ezzel szemben inkább az egyenes gerendelyt kedvelték. Lényeges különbségek voltak az eke nagyságában. Míg Dunántúlon inkább a kisebb, könnyű ekét kedvelték, az Alföldön - Debrecen környékén, Biharban - a nagyobb, nehezebb faekét használták. A dunántúliak közül különösen az ún. tolnai eke, a fehérvári pusztai eke, az agárdi, váli faekék és a Vas megyei rohonci, rádóci ekék tettek szert nagyobb népszerűségre; ezek könnyűségük és biztos járásuk folytán versenyeken is többször díjat nyertek.

37 Közülük egyesek felvették a versenyt a XLX. század elején nagy hírnévre szert tett Grange-féle ekével is.

38 33 Burger 1835.

1. 127; Balásházy 1833. 10-15. 34 Stephens 1855-1868. II. 30. 35 Ezt nevezi Nagyváthy „rátz gerendely"-nek. Szerinte ezt nem régen vezette be a nép, de „élnek is vele közönségesen", ő sokkal jobbnak tartja az egyenes gerendelynél, mert míg egyenes gerendely esetében a tehet az ekefej jobb oldalát nyomja, az a görbe gerendely esetében kiegyenlítődik. A Magyarság Néprajza, II. 163-164; Nagyváthy 1791. 120. 36 Kovács László szerint a tevenyakszerűen lehajló gerendely előnye a mélységállításnál nagy, mert így körszektor szerepét tölti be, ezáltal gerendellyel el lehet érni a megfelelő mélységállítást. A rövidebb gerendelynek pedig főként a forduláskor van nagyobb előnye. Pethe Ferenc a nem hajlított gerendelyt tartja jobbnak. K. Kovács László 1937. 38; Nemzeti Gazda 1817. 135-136; Gönczi Ferenc 1914. 561. 37 Pethe 1817-ben a tolnai ekéről így ír: „A mi pedig a túladunai ekét illeti, ez, az alföldi tőke-ekékhez képest, az igaz, filigrám munka; de magában minden ezekbeli tökéletességgel bír. Ilyenekkel szántogattam én, miola az én kedves legközelebbi hazámból n. Szabólts vármegyéből elszakadtam." Nemzeti Gazda 1817. 206. A Gazdasági Lapok 1853. 507. lapon rajzokat is közöl a dunántúli ekéről. Az előbbi állításnak mégis ellentmond B. K. tudósító, aki szerint a tolnai eke „meglehetős izmosságú" szerszám, vonásához 4 vagy legalább 3 marha szükséges. Valószínű, hogy a tudósító nem ismerte az országszerte használatos, még nagyobb ekéket. Társalkodó 1836. 41. Más tudósító éppen arról számol be, hogy a tolnai eke a Tiszántúl egyes helységeibe is eljutott. A jellegzetes görbe gerendelyű, szélestalpú tolnai ekék az 1830-as években megtalálhatóak voltak a sárréti Szerepen, a bihari Tetétlenben, Nagylétán, Vértesen, Debrecenben. Még inkább ismeretes Pest, Tolna, Fejér, Veszprém, Soprn, Vas megyékben. Uo. 1836. 7, 121. 38 Grange francia béreslegény volt, aki néhány olyan újítást végzett a faekéjén, amitől annak járása biztosabb lett. Néhány földesúr rosszallóan jegyezte meg, hogy ezzel a béres csak magán segített, de az állatoknak nagyobb erőkifejtésre volt szükségük. Ismertető 1837. 57. Ezek az ekék csak bizonyos táji talajviszonyok közt állták meg helyüket, az ország más vidékein már kevésbé. A rohonci, rádóci ekéről azt is meg kell jegyezni, hogy bár vas talpuk volt, lényegében faekéről van szó, mert a laposvas kivételével minden más része fából készült. A vastalpakat a falusi kovácsok a fatalpak mintájára készítették. Magyar Gazda 1842. 30; Gazdasági Lapok 1858. 212-213; Galgóczy 1855. 172. - Egy bakonyi tudósító szerint az itteni ekével a földműves két közönséges ökörrel úgy megszántja szívós és kötött földjét, mint az ekkor legjobbnak tartott vasekével. 152