Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Dankó Imre: Köszöntjük a nyolcvan éves Varga Gyulát

Gyűjtemény élére került. Méltán érezhette úgy, hogy a továbbiakban lényegesen többet foglalkozhat tudományos mun-kával: kutatással-gyűjtéssel és feldolgozással, mint korábban. Ez valóban így is volt és talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a muzeológus Varga Gyulában rendkívül szerencsés módon egyesült a tudományos-és a közművelői tevékenység és ez a Déri Múzeumban, illetőleg a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Szervezetében bontakozott ki igazán. Kiderült, hogy nagyon jó kiállítás rendező, hogy a gyakorlati, a fizikai munkától sem riad vissza, hogy a muzeológiát komoly, önálló tudományágnak tekinti és tevékenysége során ennek megfelelően jár el. Nagyon sok segítséget talált a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumi Szervezet különböző kiadványaiban, kiadványsorozataiban (a Déri Múzeum, a Bihari Múzeum, a Hajdúsági Múzeum évkönyvei, a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, a Múzeumi Kurír stb.) is. Rengeteget dolgozott, tudását, elhivatottságát több kiállítás rendezésével, precíz muzeológiai szakmunkájával (gyűjtés, nyilvántartás, tárgyismeret stb.) fényesen bizonyította. Örömmel vállalta és nagyon eredményesen vezette a múzeumi gyakorlatra a Déri Múzeumba küldött egyetemi hallgatók elvi-gyakorlati muzeológiai foglalkozását. Egyre terebélyesedő tudományos tevékenysége mellett nem tagadta meg közművelő múltját, nagyszerű közművelődési eredményeit sem. Fényes bizonyítéka volt ennek, hogy a Művelődési Központtal és a Népművelési Intézettel, valamint számos községi tanáccsal megszervezte és elindította az országos hírre szert tett és elismerést kiváltott Hortobágytól a Sárrétig című sokfordulós, helytörténeti és néprajzi érdekű vetélkedő játékot. Ennek a vetélkedőnek számos múzeumi „haszna" is volt. A múzeum néprajzi gyűjteménye sok tárggyal és sok adattári anyaggal gazdagodott és a vetélkedő játék utolsó fordulójának köszönhetően derült fény (és ízlelhettünk is meg) számos régi, már majdnem elfeledett népi ételre - és írhatta meg Varga Gyula az egyik legérdekesebb könyvét a hajdú-bihari népi táplálkozásról, 1993-ban.

3 Hasonlóan ehhez, sok esetben éppen a múzeumi anyagokhoz kötötten bővült jelentősen, illetve fokozódott tudományos érdeklődése. így például egyre behatóbban kezdett foglalkozni a népi (bihari) építészettel, valamint a népművészettel (előnyt adva ezen a téren is a Hajdú-Bihar megyei népművészetnek.) 1975ben nagyszerű könyvet írt az eladdig eléggé elhanyagolt érmelléki szőlőkultúráról.

4 1979-ben nagy tanulmányt jelentett meg a bihari síkság népi építkezéséről," azután pedig 1984-ben (V. Szathmári Ibolyával közösen) a hajdú-bihari szőtte3 Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993. 225 p. 4 Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra. Bihari Dolgozatok. A Bihari Múzeum Közleményei 3. Berettyóújfalu, 1976. 106 p. 5 Varga Gyula: A bihari síkság népi építkezése. Szőllösi Gyula (szerk.): Hajdú-Bihar népi építészete. Debrecen, 1979. 191-233. p. 12