Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

„Vízöntő hajnalán”

„ VÍZÖNTŐ HAJNALÁN" D. Kovács Éva festőművész kiállítása 1993. május 2. Debrecen, DOTE Galéria Kedves tárlatlátogató Közönség! D. Kovács Éva pár évvel ezelőtt megjelent verseskötetének beköszönő költeménye így kezdődik: „Fogadjatok el úgy, ahogy jöttem." Ez a már sokszor hallott és leírt, s majdhogynem szlogenné koptatott kívánság Kovács Évából őszintén fakadt ki. Szelíden, kérő sóhajként, tiszta emberséggel telve. Ennek a vágynak a motívumai különösen egyéniek. Az emberi lélek, a szép, a jó és az igaz iránti fogékonysága és művészi hajlamai a világra eszmélésének kezdetétől benne voltak. Alig több mint tíz esztendeje annak, hogy úgy érezte, vállalnia kell a nyilvánosság próbáját, hogy eljött az idő, a világ elé kell lépni. Megrajzolni, megfesteni mindazt, amit a világ neki jelent. A természeti élményeket, az emberekkel való találkozásokat, s a mindezekkel kapcsolatos összefüggéseket. Azt gondolom, hogy D. Kovács Éva itt kiállított alkotásai témagazdagságukkal, művészi értékeikkel hitelesen tárják elénk élményvilágának gazdagságát. Késztetést érzett arra is, hogy gondolatait, élményeit versekbe foglalja. Ezt a szándékot fejezi ki egyik költeményének néhány sora: „Szavakat hoztam, mit ezer évünk kavicsgörgése koptatott simára, mennyi vér volt az ára, hogy ölben tartom most e kincseket..."* Festményeinek képvilágával és költői képeivel azt akarja kifejezni mások számára, hogy neki az élet egy hatalmas élményraktár, amely szüntelenül alkotásra, gondolatainak és érzelmeinek megfogalmazására készteti, rajzokkal, festményekkel és az írott szóval. Önmaga művészi képességeinek felismerésére, felfedezésére azért vált képessé, mert magáévá tette az alkotómunka alaptörvényeit, gondolatilag, etikailag, esztétikai és technikai feltételeire nézve is. Azt, hogy a művészet minden játékossága mellett komoly dolog, s alapvető céljai közé tartozik az, hogy emberi tartalmakat * D. Kovács Éva: Szavak.