Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

„Vízöntő hajnalán”

hordozzon, a tér és az idő forradalmian új koordinátái között is. Talán mindezekből következik, hogy Kovács Éva művészi alkotómunkája egyszerre hordoz impresszionista és expresszionista vonásokat. A természet iránti érzékenysége, a látvány szerűség összekapcsolódik a lazúrosabb, lebegőbb formákat nyerő gondolatisággal, ahogy Kiss Tamás mondja: „...az éteri tájak fénylelt mezőivel". A Vízöntő hajnalán címet viselő kiállításának a képei ezt a szándékot meggyőzően szemléltetik. Amikor beszélgettem vele, az emberi élet létformáiról szólva ezt mondta: „Milyen abszurd az ember helyzete a kozmikus végtelen szorításában. Egy forgó gömbön bolyong az űrben, testével a földhöz ragadt, de olyan szellemiséget birtokol, amellyel legyőzheti a tér és az idő korlátait... Régi ikonok repdeső angyalaitól Chagall lebegő alakjáig számos jel bizonyítja a lélek elrugaszkodását, szívós törekvését arra, hogy áttörje fizikai léte korlátait." A szabadságnak, az új felismerésekhez jutó alkotói vágynak, az ezekhez eljutni akaró szándékoknak tudatos kifejezése mindez, amelyek aztán művészetének tematikájában, képi mezejében, színvilágában jelennek meg, mint egy csodálatos és varázslatos élményvilág. A szenvedés és az életöröm, a valóság és az álom, a tárgyiasság és a képzelet tartalmai, hangulatai, igézete és áhítata ragadja meg az embert, őt, az alkotót és a műveit szemlélőket. Nézzék, és ráismernek ezekre a jellemzőkre a „Harmónia"; a „Tisztelet az életnek"; a „Ballada"; a „Charon ladikja"; „Az utolsó átváltozás" és az „Élet diadala" című művein, és a kiállításon szereplő valamennyi alkotáson. A tudat mélyéről feltörő emlékek, az ősvilág, a közeli és távoli tájak, a konkrét és elvont tudattartalmak jelennek meg igen erős vizualitással előttünk. A művészi alkotómunkát későn kezdő D. Kovács Éva egyre meggyőzőbben bizonyítja, hogy használni tudja a technét, s mindazt, amit a tíz esztendővel ezelőtti pályakezdéskor Tar Zoltán, majd Égerházi Imre festőművészek segítségével megtanult. A Hortobágyi Alkotótábor, amelynek 1985 óta résztvevője, tovább lendítette a szakmai eligazodást, hozzájárult művészi kifejezőerőinek kialakulásához. Magabiztossá tette az alkotás témájának és anyagának a kezelésében, s az emberi kapcsolatok, a közösséghez tartozás még nyitottabbá tette. így válhatott meggyőzővé az, amit fest, amit ír. Mindezek hatására fejlődhetett ilyen gyorsan és ilyen szintre művészetének témagazdagsága, valőrje és koloritja. Sokrétűen tette próbára önmagát a rajzoktól, grafikáktól kezdődően, az akvarelleken át az olajfestményekig. Különös erejű, természeti, gondolati, lírai és fényekkel telített alkotómunkája. Alig több mint három év alatt tíz önálló kiállítást rendeztek műveiből. Csoportos tárlatokon szerepel rendszeresen a Hortobágytól Budapestig, Debrecentől Essenig. Mit is mondott? „Fogadjatok el úgy, ahogy jöttem." Bizony, aki betévedt Debrecenbe, s magának itt helyet keresni próbált, az „gyakran járt itt parázson". D. Kovács Éva gyógyított, tudásának és választott hivatásának megfelelően tette a dolgát, becsületesen és hitéhez hűen, évtizedeken át.