Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)
„…hogy mindnyájan egyek legyenek”
„...HOGY MINDNYÁJAN EGYEK LEGYENEK" Egyházművészeti kiállítás a Reformátusok Világtalálkozója alkalmából 1991. június 25. Debrecen, Déri Múzeum Tisztelt Egybegyűltek! Minden tett, minden esemény fontos, és igaz szándékaink szerint való, amely közelebb hoz egymáshoz bennünket, s amely egymás iránti figyelemre, megértésre, tiszteletre és szeretetre szólítja az embereket. Segíti a kölcsönös megismerést, az azonosságok és hasonlóságok mellett a különbözőségek elfogadását. Ezt fejezi ki a kiállítás címéül választott, János evangéliumából vett ige is: „...hogy mindnyájan egyek legyenek..." Az emberek életének, világának megannyi feszültsége, indulata, nagyon sokszor megtapasztalt zaklatottsága vesz körül nap mint nap bennünket. Feltárjuk és felmérjük a múltunkat, megküzdünk a jelenvalók tennivalóival, tervezzük a jövőt, s bizony nagyon sokszor hiányzik az ehhez szükséges összefogás, egységes akarat, a türelem és a higgadtság, a másság elfogadásának képessége és az egymás iránt megnyilvánuló megértés. Éppen ezért minden olyan kezdeményezés örömmel tölthet el bennünket, amely tartalmi értékeire nézve és formai megjelenésében is templomot épít az együvé terelő hitnek. Ebben a kis teremben, ahol a Reformátusok Világtalálkozója alkalmából összejöttünk, ezen a kiállításon a művészet szolgáltat szép példát az együvé tartozásra, az értékteremtő, hittel teli emberi cselekedetekre. A magyarországi reformáció ősi városában, ahol olyan Európa-szerte ismertté vált műhelye jött létre a magyar és egyetemes emberi kultúrának, mint az ősi Református Kollégium, majd századunk első felének a derekán a Déri Múzeum, az ökumené jegyében a reformátusok ünnepi összejövetelén nyílik meg ez a kiállítás a keresztény egyházak műkincseiből. A református úrasztali tárgyak, katolikus, evangélikus és ortodox kegyszerek, a szakrális művészet csodálatosan szép remekeit láthatják itt. Nemcsak mívességükkel, egyszerűségükkel és díszítettségükkel hívják fel a figyelmét az irántuk érdeklődőknek, hanem arra is intenek, hogy a lélek, a szellem, a hit fenntartásában és ápolásában, ebben az emberileg talán felülmúlhatatlan szerepben együtt kell munkálkodni a különböző egyházaknak, felekezeteknek. Békességben, egymás mellett és egymást tisztelve kell végezniük munkájukat, saját hitelveik feladása nélkül figyelve egymásra, lényegében közös célokat szolgálva. A Református Kollégium egyházművészeti gyűjteményéből, a Szent Anna-plébánia kegyszereiből, az evangélikusok által rendelkezésünkre bocsátott, úgynevezett hóul
