Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Mindenütt otthon

maradva, a földrajz és a biológia tudományának művelőjévé vált, alapítója volt az Amerikai Egyesült Államok Természettudományos Múzeumának és a pesti állatkertnek. Aztán a többi székely ős. Fúró-faragó mesteremberek, szőnyegszövők, szobrászkodók, ezerfélét, de mindig szépet és hasznosat csinálok. A hatvanas és hetvenes években számos tanulmányút tágította szemléletét, gyarapította tapasztalatait, gondolat- és érzelemvilágát, a meghatározó és alapélményt adó hazai hatások mellett, Angliától Olaszországig, a Szovjetuniótól Hollandiáig. Eddigi életútjának és művészi pályájának gazdagságát növelte az is, hogy mindig tanult és tanított, festett, ízlést formált, sokoldalú szerepet vállalt a művészeti közéletben és a pedagógia területein. Több mint három évtizede találkozhattunk műveivel egyéni és közös kiállításokon. Az első önálló bemutatkozása a Fényes Adolf-teremben volt 1957-ben. A Csók István Galéria, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és a Déri Múzeum is bemutatta alkotásait. A hetvenes évek végéig az ország szinte valamennyi múzeumában kiállítást rendeztek neki. Mintegy harmincöt tárlaton tett tanúbizonyságot arról, hogy művészete igényes, nép, nemzeti és egyetemes élmények által ihletett, s hogy palettája egyéni. Drezda és Amszterdam, sőt Bagdad és Új-Delhi képtárlátogatói találkozhattak műveivel, de számára az is fontos, hogy Nyíregyházán és Nyírbátorban is bemutatkozhatott közönségének. A már említett méltatói szerint Xantus Gyula művészete képzeletgazdag, erőteljes. Gondolatilag és érzelmileg is telített, a hagyományos, a klasszikus örökség és a korszerű, a modern jó értelmű és sikeres ötvözése. A képteremtő erőt, a hatásos és figyelmet keltő képszerkesztést elősegíti nála az alkalmazott technika, a műanyag, s a belőle fakadó, a kifejezésmódot sajátossá tevő törvényszerűségek. Xantus művészete konstmktív-dekoratív, kalligrafikus, figuratív és absztrakt egyidejűleg. Ez az összetettség, ez a sokoldalúság, a gazdag élményvilág által meghatározott képzelőerő adja expresszivitását, szimbolikus kifejezésgazdagságát alkotásainak. Szíjj Rezső írja róla: „Xantus Gyula intellektuális művész, ugyanakkor ösztönös is. Szerencsés alkat, éppen képzettsége indítja arra, hogy hagyomány és korszerűség, a múlt és a jelen között valamiféle magasabb szintézist hozzon létre." Dávid Katalin pedig így ír Xantus művészetéről: „.. .új hangot pendített meg festészetünkben. Kultúrája, megfigyelőképességének eredetisége, bővérű fantáziája szinte ontja a frappáns festői meglátások sokaságát." Ennek a most nyíló kiállításnak az anyaga a gazdag és tovább gazdagodó életműből való válogatás. Az itt látható művek a megélt valóság festői értelmezései, egymásból bontják ki és egymáshoz kapcsolják a képi mondanivalót, a vonalakat és ecsetvonásokat. Xantus Gyula a világot érzékelteti műveivel, azt a világot, amelyben megteremtette a sajátját is. Teremtő művészet tehát mindaz, amit megalkot. A művészi alkotómunka mellett a tanítás, a nevelés is hivatása, mind a mai napig. Saját példáján bizonyította be, hogy a művészi alkotómunka és mások tanítása egyszerre és egyidejűleg felvállalható feladat. Pedagógiai írásait, tanulmányait, kézi-