Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)
Vonalak szépsége
Illik rá az, amit Bernáth Aurél 1976-ban megjelent, „Feljegyzések éjfél körül" című naplójában, annak egyik bevezető esszéjében ír, Virágok, világok címszó alatt: „...a művészet olyan varázslat, amely a látszólag könnyedet... képes úgy elénk állítani, hogy nem hiányzik megjelenítésében a súly és az ezzel járó igazság élménye..." Barta /arcosnak, az irodalomtudomány jeles professzorának esztétikai tanulmányaiból olvasottak is eszembe jutottak erről. Azt írta az élmény és forma egységéről és az ebből az egységből születő alkotásokról, hogy a mívesség fontossága csak akkor válhat nyilvánvalóvá, ha gondolati közlendője van. Azt hiszem, mindkét minősítés érvényére jut abban, amit Szabó László eddig megalkotott. Elkötelezettségének következő megnyilvánulása debrecenisége. Én még a Bundi utcában jártam nála először, s azt követően a Dózsa György utcai műtermes lakásában találkoztunk újra. Mindkét alkalommal elég sok időt szántunk a debreceniség mibenlétének megvitatására. Örültem nagyon annak, ahogy ő saját idetartozásáról beszélt. Azt mondta, hogy az ő debreceniségét nem az minősíti elsősorban, hogy itt született és a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium diákja volt, s hogy latin-történelem szakos diplomát a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett. Rövid ideig tartó nyomdai munkája is csak egyféle előiskola volt a képzőművészeti, grafikai alkotótevékenység nagy és immár végleges kalandja előtt. Szabó László számára a Debrecenhez tartozás igazi mércéje az alkotói világban, a művészi munkában megjelenő elkötelezettség volt és maradt. A Református Kollégium rézmetsző diákjai után, Toroczkai Oszwald, Gádorjáni Szabó Kálmán, Vadász Endre és Menyhárt József nyomdokain haladva, és pályatársai, Móré Mihály, Révész Napsugár, Józsa János, s nem utolsósorban Szilágyi Imre mellett az ő művészete is a debreceni grafika folytonos jelenlétét és egyben jelentőségét igazolja. 1965-ben mutatkozott be műveivel a Miskolci Grafikai Biennalen. Röviddel ezután a Képzőművészeti Alap, majd a Képzőművészek Szövetségének a tagja lett. Sok-sok kiállításon hívta fel magára, alkotóművészetére a szakma és a közönség figyelmét, linómetszeteivel, magas- és mélynyomású grafikáival, rézmetszeteivel, bizonyosságot téve alkotói szemléletéről és művészi képességeiről. Debreceni kiállításai mellett láthatták műveit a Nemzeti Galériában, a Műcsarnokban, Nyíregyházán, Kazincbarcikán, Csurgón, Nagyváradon, Lublinban és Vilniuszban is. Művészi fejlődését elősegítették a franciaországi, németországi, bulgáriai, finnországi, lengyelországi, valamint a szovjetunióbeli tanulmányutak. Személyiségvonásai között az önként vállalt közéletiség, a pályatársaknak a különböző fórumokon való képviselete, az őszinteség és a szerénység is kiemelésre méltó. Mi mondható el még róla ez alkalommal? Mi ennek az emberi és művészi magatartásnak a summázata?
