Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Vonalak szépsége

Az, hogy a szigorúan pontos, tévesztést nem tűrő és igen gazdag témavilágot felölelő karcolatain, művészi grafikáin megjelennek a közvetlen környezet tárgyi elemei, a házak, az épülethomlokzatok, a kerítéselemek, majd a Nagytemplom és a Református Kollégium. Képein ott láthatjuk a gyönyörűen megrajzolt növények, virágok és más tárgyak mikrovilágát. Grafikáit még szebbé, még gazdagabbá teszik a fátyolos, letompított, leheletszerű színárnyalatok. Ezekkel a megoldásokkal még az őt és művészetét közelebbről ismerőket is meglepte, köztük engem is. Biztos vagyok abban, hogy az itt most rám figyelők egyetértenek velem, hogy Szabó László művészi alkotásai nemcsak szép és maradandó élményben részesítik az irántuk érdeklődő, művészeteket szerető embereket, hanem közel hozzák mindannyiunkhoz megalkotójuk gondolati és érzelmi világát. Azt a lelkiséget, amellyel tisztán és érthetően közvetíti felénk a szépnek és harmonikusnak vágyott világot. Azt a lélekindító szándékot, amely olyan szépen fejeződik ki a következő költői megfogalmazásban: „Kíváncsiság vagyok én akarat embert leigézek a fáról járjon szálegyenest álljon - de a virágnak letérdepeljen..."* Mindezekkel kérem az itt megjelenteket arra, hogy az ezen a kiállításon látható szép grafikák megtekintésekor figyeljenek arra is, amit velük, általuk megalkotójuk, Szabó László mondani akar nekünk. * Nagy László: Verseim verse.