Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Jeruzsálem békéje

JERUZSÁLEM BÉKÉJE Gervai Tamás fotóművész kiállítása 1988. január 11. Debrecen, Kölcsey Művelődési Központ Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném szíves és értő figyelmükbe ajánlani Gervai Tamást, a harmincas éveiben járó fiatal fotóművészt, műveinek újabb kiállításán. Előrebocsátanék azonban egy-két gondolatot. Az egyik az, hogy az ember méltán büszke arra, hogy munkára, tudományos és művészeti alkotások létrehozására képes. Megtanulta és műveli mindezt azon a fokon, amelyre szüksége van a világban kiküzdött és elfoglalt helyéhez. Megtanulta a fényképezést is. Milliószámra készülnek fotók emberekről, környezetükről, emberi településekről, tájakról, a természetről s a mindezekben lezajló eseményekről. Megörökítjük velük élményeinket, emlékeinket, létrehozzuk általuk az emlékezetünket megőrző és minduntalan gazdagító forrásokat. Ha pedig valaki közülünk a fényképezést művészi rangra emeli, akkor saját belső világlátását általános emberi világként vetíti elénk. A másik bevezető gondolat: a humanizmus, az emberiesség, amelynek a nevében szólni kell és szólni lehet egymáshoz a hétköznapok és a művészetek nyelvén. Mert mindkettőnek értelme és rangja van, s remélhetően tisztessége is. Az ezen az alapon kifejezett gondolatok, eszmék és nézetek, a tárgyi és szellemi valóság szembesítenek bennünket a múlttal, nemzeti és egyetemes sorsunkkal, emberi mivoltunkkal és a történelemmel is. Mindez - így vagy úgy - állásfoglalásra késztet mindannyiunkat. A múlton való merengésnek, a filozofikus elmélyülésnek és a szenvedélyes kiállásnak, az embertelenséggel való szembenállás művészi kifejezésének is csak ez adhat értelmet. Megőrizni és felejteni egyszerre csak ezen az etikai alapon lehet, kerülve az egyoldalúság igazságtalanságait, érvényesítve a tárgyiasság és a szenvedélyesség mértéktartó józanságát. Gervai Tamás a hetvenes években jelentkezett először hazai és külföldi kiállításon fotóival és fotógrafikáival. Féner Tamás és Vencsellei István hatott rá elsősorban, s a kortárs Fehér László is segítette eddigi alkotómunkáját. 1982 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Művészeti Alapnak. Csoportos tárlatokon vett részt, azokon és egyéni kiállításain súlyos mondanivalóinak igényes megfogalmazásával hívta fel magára a figyelmet. Alkotásainak alapvető motívuma az embertelenség elleni tiltakozás, amelynek a hátterében ott van a saját őseinek