Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Szép üzenetek északi rokonainktól

ezt írta Reino Heino: „Legyőzve az országaink között meglévő nagy távolságot, jó lenne folytatni és továbbfejleszteni az ilyen vendégszerepléseket..." A kívánság megvalósulóban van. Sok minden történt azóta és történik ma is egymás kölcsönös megismerése érdekében. Jyväskyläben legutóbb 1984 decemberében nyílt képzőművészeti tárlat a debreceni művészek alkotásaiból. Ennek viszonzásaként rendeztük meg a most megnyíló tárlatot finn grafikusok műveiből. Alkotóik Közép-Finnországban élnek, amelynek a központja Jyväskylä. A kiállított műremekek keresztmetszetét adják az ottani művészi grafikának, s az azokat ihlető látásmódról is elárulnak egyet-mást. A huszadik század harmincas éveiben indult fejlődésnek Finnországban a művészi grafika, de Közép-Finnországban csak a negyvenes évek végén kezdett a festészetet és a szobrászatot megközelítő polgárjogot nyerni, ettől kezdve azonban erőteljes fejlődésnek indult. Ennek a folyamatnak az egyik meghatározó művészegyénisége a hatvanhárom éves Olavi Viherlehto. Fametszetei kubista jellegzetességűek, mint például az itt is látható Keleti szél, Estefelé, és a Nyáron címeket viselő alkotásai. Az ő tanítványa volt Karina Katainen, akinek a művészete inkább naturalista vonásokat mutat. Alapélménye a finn táj jellegzetes vízivilága, színhangulatai. Ábrázolásmódjára hatottak mesterének klasszicista törekvései is. Onni Kosonen az idősebb művészgenerációhoz tarozik. Itt ofszettechnikájú, mozgásélményt nyújtó grafikáin keresztül ismerhetjük meg őt. Vappu Heiska a kései impresszionizmus vonalához tartozik. Elsődleges élményei közé neki is a finn táj sajátos hangulata, az erdők és a vizek világa tarozik. Szén- és krétarajzai mellett nagyméretű litográfiáknak a mestere, művészete ebben kristályosodik ki leginkább. Toikkanen fametszeteiben a szubjektív természetélmény ötvöződik lírai hangulatokkal. Kifejezőeszközei szinte az ősi múltból előtűnő közlési formákban, írásjelekben hatnak. Matti Waskilampi a maga útját járja, egy kissé elkülönülően. A Väinämöinen tetteit idéző grafikái korunk emberi szenvedéseit, gondjait szimbolizálják, s alkotásain kétségtelenül felfedezhetők a szürrealizmus hatásai. Ulla Virta, Markku Sarastre és Marjatta Nuoreva alkotásai expresszív vonásokat tükröznek. Műveik szorongást, örömet és bánatot egyaránt kifejeznek, luula Moilanen fantáziadús fametszeteivel szerepel ezen a kiállításon. Népmesei ihletésű grafikáin a természet metamorfózisa jelenik meg. Az ágakra tapadó hókupacok olyanok, mintha madarak, kicsiny állatkák lennének. Mártii Kapainen guminyomatait ebben az évben alkotta, szemlélete és technikája új törekvéseket fejez ki a finn grafikán belül, amennyiben a grafika és a fénykép kapcsolódási pontjai izgatják. A művészi grafika vitákat kiváltó területét jelenthetik műalkotó törekvései. Marja Kumpulainen-Sokka konstruktivista művész. Színes ofszetlitográfiái igen figyelemre méltóak, a szín és a forma világának különös, egyéni megjelenítései. Kirisi Neuvonen a legfiatalabb az itt kiállító művészek közül. Művei a szabad mozgás vágyait tükrözik. Festészete térdíszítő műveket alkot, itt a naiv művészet határán mozgó grafikáival mutatkozik be.