Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Nádudvar ősi öröksége

NÁDUDVAR ŐSI ÖRÖKSÉGE Id. Fazekas Lajos fazekas, a népművészet mestere kiállításának megnyitása a Történelem és néprajz című országos konferencia alkalmából 1985. április 5. Hajdúböszörmény, Sillye Gábor Művelődési Központ A tegnapot, a mát és a holnapot egymáshoz láncoló dolgok között legfontosabb az érték, az emberi alkotásnak emberiséget gazdagító képessége és kifejeződésének az eredményei. Ezek között kapnak helyet, igazodnak rendbe a népművészet megörökölt és továbbápolt értékei is. A saját és embertársai örömére alkotó ember, aki szinte teljesen önmagát adva népit, nemzetit és egyetemest alkot. Ennek a szemléletnek a jegyében illeszkedik bele a saját népi kultúránk, hagyományaink, népművészetünk értékei közé mindaz, amit nádudvari fekete kerámia néven ismerünk, művelőivel, a nádudvari fazekasság mestereivel együtt. Kiemelkedik közülük id. Fazekas Lajos, Lajos bácsi, aki a legnemesebb hagyományokon és édesapja tanításain építkezve alakította, formálta a kicsiny tereket magukba foglaló fekete cserepeket. Nagytálak, liszttartó edények, kanták, korsók, bodonok, szilkék, fazekak formálódnak meg újra keze alatt. Talán ő maga észre se vette, hogy eközben példaadó mesterévé vált a népi fazekasok mai nemzedékének. Amit ő művel, annak több évszázados múltja van hazánkban, a Kárpát-medencében és más népeknél is. Magyarországon is sokfelé készítettek fekete kerámiát. így például Tiszafüreden, Mezőtúron, Mohácson. De megtaláljuk továbbélő hagyományait távolabb is, Bátaszéken, Erdélyben Csíkmadarason és Korondon. Az ukránok és az oroszok is készítettek fekete kerámiát, amint ezt a XIX. és XX. századi feljegyzések, tárgyi emlékek és a róluk szóló tudományos közlemények is mutatják. A fekete kerámia Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában, valamint Lengyelországban és Dániában is fellelhető. A cserépedények készítése természetesen tartozott hozzá a tanyákon, a falvakban és a mezővárosokban élő emberek, a népélet hagyományos és funkcionális igényeihez. Ahogy az élet változott, úgy változtak ezek az igények is. A fém, az üveg, a porcelán és a különféle műanyagok elterjedése háttérbe szorította azt a mesterséget, amelyet a szépség törvényeit szem előtt tartó népi fazekasság jelentett. Egy ideig úgy látszott hogy ez a népi mesterség, így a nádudvari fazekasság is a feledés homályába merül. Ennek a századnak a harmincas éveitől kezdve több mint másfél évtizeden át nem készítettek fekete cseréptárgyakat Nádudvaron. A népi kerámia történetével foglalkozó muzeológusok kutatásai s a Faze-