Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Nádudvar ősi öröksége

kas család hiteles elbeszélései tanúsítják azt, hogy az újabb fellendülésnek a kívülről érkező érdeklődés, a történelmi-néprajztudományi szempontokat figyelembe vevő kutató s újraélesztő szándék adott újrateremtő erőt. Az utódok a hagyományok iránt tanúsított tisztelettel, azokhoz méltóan vették birtokba újra az örökséget, s kezdtek hozzá ahhoz a munkához, amelyet már egy megváltozott világ és annak igényei ösztönöztek, s amelynek eredményeként ez a mesterség hagyományaival és jelenkori törekvéseivel a népművészet szerves és megbecsült részévé vált. A cserépedények természetesen már elvesztették eredeti funkciójukat. A mindennapi életben, a háztartásban való alkalmazás helyett a díszítő, az esztétikai funkciók váltak elsődlegessé, felerősítve a minták, a motívumok, az ornamens elemek jelentőségét, azoknak a végső megformálásában betöltött szerepét. Az újjászülető nádudvari kerámiatárgyak részben megőrizték a századok alatt kialakult klasszikus térformákat, másrészt a testesebb edények karcsúbbakká váltak, újjáalakultak anélkül, hogy jellemző arányaikat, alapformáikat elvesztették volna. így és ezáltal vált hagyományőrzővé s maivá is egyben a nádudvari fazekasmesterség. A sok-sok esztendő alatt kialakuló, a Fazekas-dinasztia által létrehozott tapasztalatok továbböröklődnek, tökéletesednek, tisztulnak, és így válnak az ősi hagyományokhoz igazodóan nemesen egyszerűekké. Ezt az idősebb Fazekas Lajos nagyszerűen megformált fekete cserepei meggyőzően bizonyítják, ezek közül itt is láthatnak közel félszázat. Alkotásai gyönyörködtetőek, a szépség és a harmónia élményeiben részesítenek bennünket. A Népművészet Mestere, számtalan kitüntetés, és ezek között a rangos Gerencsér Nagydíj tulajdonosa. Ismerik már szerte az országban, nemcsak szűkebb pátriájában. Országhatárokon túl is elismerést váltottak ki műremekei. Edényei és korsói a népművészet legszebb és legértékesebb hagyományaihoz illeszkednek. Egy emlékkép idéződik fel bennem. Úgy tizenöt esztendővel ezelőtt Lajos bácsihoz és hűséges társához, Erzsike nénihez látogattam el, a nagyszerű tanítványnak számító és már elismert népművészként számon tartott Lajos fiuk kíséretében. Amit én ott láttam, Erzsike néni geometrikus és virágmintáit is megcsodálva: az alkotómunka az otthon harmóniáját, a benne részt vevők lenyűgözően szép együttlététjelentette. Minden megalkotott tárgyat az elvégzett munka pontossága, a létrehozott szépség, a tökéletesen megalkotott forma tett maradandó élménnyé. Akkor én egy tartalmas élet, egy egyszerű és nagyszerű alkotómunka meghitt miliőjébe kerültem. A forgó korong alakító áhítata - ahogy ezt László Gyula oly találóan jellemezte több ezer éves. Éppen ezért szólnom kell még azokról a kortörténeti vázákról is, amelyeket szintén id. Fazekas Lajos korongozott, készített a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium iskolamúzeuma számára Erről a Tankönyvkiadó Vállalat gondozásában 1981-ben megjelent „Eszközsorozatok a történelemtanításhoz" című kötetben is olvashattak a konferencia résztvevői, de a Déri Múzeum Évkönyve