Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)
„Amiről a föld mesél”
1965-től kezdődően tíz éven át tartott az a leletmentő ásatás, amely az Ártáncl melletti Kis- és Nagy farkasdombon zajlott. Ez a hely az Erdély felé vezető egyik fontos szárazföldi út utolsó állomása lehetett, s még az Árpád-kori forrásokban is „szigete-ként szerepel, mert a két dombot vízfolyások vették körül. Itt a régészek neolit-, rézkori és római császárkori telepre, kelta és gepida, valamint X-XI. századi temetőkre bukkantak, s két nemzetiségfői sír leletei is előkerültek. A Déri Múzeum régészeti állandó kiállításában és a most nyíló újszerzeményi kiállításban is több tárló mutatja az ezen a helyen feltárt leleteket. Ennek tudományos értékét kiemeli az a tény, hogy a leletek alapján a népvándorlás korának, a III—IV. századnak pontos időrendjét lehetett meghatározni. A hatvanas évek végén még további, jelentős régészeti feltárásokra került sor Furtán, Berekböszörményben, Püspökladány-Kincsesdombon és Almosdon. Ezeken a helyeken a rézkorból, a bronzkorból származó szarmata és kelta temetők emlékei kerültek elő. A hetvenes években ugyancsak figyelemre méltó eredményekkel sikerült gyarapítani a Déri Múzeum régészeti gyűjteményét s annak tudományos eredményeit. Rég elmúltak elevenedtek meg előttünk, mesél nekünk a föld Gáborján mellett, Esztár-Fenyvesparton, Bakonszeg Kádár-dombján és a berettyóújfalui Szilhalmon. Rétegtani és időrendi viszonyok tisztázása vált lehetővé a négy esztendőn át tartó leletmentő ásatások révén. Mindezek azonban nem csak a tárgyi anyagot, a történelmi ismereteket gyarapították. Gyakran kapjuk magunkat azon - látva a régmúlt relikviáit -, hogy vajon mit gondolhattak, mit érezhették őseink a titokzatos barlang-homályban, a fényeket kioltó esti szürkületben, a hideg leheletű téli viharok idején. Az is eszünkbe ötlik, hogy miként formálták kezeikkel egyre célszerűbben és tudatosabban a hasznos és egyszersmind szép tárgyakat, házi és vadászati eszközeiket. 1977-ben egy olyan régészeti feltárásra került sor a Berettyóújfaluhoz tartozó Herpályon, amelynek eredményei európai viszonylatban is figyelemreméltóak. Magyar-szovjet tudományos együttműködés, akadémiai program keretében egy őskori földvár páratlan értékű leletei kerültek elő, s ennek az anyagnak egy része már kiállításainkat gazdagítja. A hetvenes évek végének eredményei közé tartozik a püspökladány-eperjesvölgyi X-XI. századi temető feltárása. Ez a harmadik olyan honfoglalás és Árpádkori lelőhely az országban, amely érintetlenül került régészeink kezére. A temető, amelyet a honfoglalás korától a XI. század végéig használtak, a törzsi középréteg egyik jelentős temetkezési helye volt, azoké, akik vagyoni súlyukkal tudták megőrizni családi összetartozásukat. Az előkerült férfisírok zöme lovassír, amelybe az elhunyt fegyvereit is beletették. Asszonyaik ruháit aranyozott bronz és ezüstveretek díszítették. Nyakukon színes gyöngyök, varkocsaik végén aranyozott ezüstkorongok pompáztak. Első királyaink pénze mellett megjelentek az első, kézzel foghatóan keresztény sírok, bennük bronzkorpuszokkal. Megvoltak azonban még
