Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

„Hűség az örökséghez”

Ő „csak" arra vállalkozott, hogy felfedezze, megismerje és megszeresse a népművészet kimeríthetetlen csodáit, megismerje az egész paraszti kultúra még élő és ránk maradt emlékeit. Azt az életet, amelynek jellegzetes vonásai a népi fazekasságban is elénk tárulnak. Olyan népi iparművész ő, aki a szakavatottak véleménye szerint a legjobbak közé sorolható ebben a művészeti ágban. Most sorolhatnám külön-külön is kiállításait, azokat, amelyek itthon is, s hazánk határain kívül is figyelmet keltettek és elismerést váltottak ki. Tekintsenek el itt most ettől. Tagja a Képzőművészeti Alapnak, s szakmai berkekben megfelelő rangot vívott ki magának. Mindezeknél fontosabbnak érzem azt, ami mai gondolkodásunkhoz, igényeinkhez, érzéseinkhez és vágyainkhoz - remélem - természetes módon hozzátartozik: a népi-nemzeti hagyományok tisztelete, a bizonyosság és a változás harmóniája, a szépség megjelenítésének és befogadásának az öröme és szeretete. Amikor készültem Szabó Kinga kiállításának megnyitójára, azon töprengtem, hogy elegendő lesz-e ennyit, ezeket mondani művészetéről, alkotói munkájáról. Eldönthetik Önök, akik türelemmel hallgattak engem. Igazán szólni úgyis e tárgyak, Szabó Kinga alkotásai, ezek a szép, kecses és nemes formájú tárgyak tudnak azokhoz, akik már régóta ismerik őket és értékeiket. Akik pedig csak most ismerkednek velük, lássanak hozzá, vegyék szemügyre alaposabban őket. Gazdagabbakká válnak felfedezésük élményei által, ebben biztos vagyok.