Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Egy korai számvetés

minden keserűségével és tragikumával együtt is szép. Arról, hogy érdemes küzdelmeit vállalni, még olyan élethelyzetekben is, amikor magára hagyatott az ember. Sikerül-e meggyőzni minderről művészi alkotásainak a szemlélőit? Nem tudjuk bizonyosan. Csak azt, hogy törekszik erre. Magyarországnak szinte minden táján, sok-sok városában rendeztek kiállításokat műveiből. Láthatták azokat Olaszországban, Ausztriában, Bulgáriában és Lengyelországban is. Időnként hivatalosan is elismerték művészi munkájának az értékeit. A kecskeméti Országos Kisgrafikai Találkozón első díjat kapott. Birtokolja a Káplár Miklósról, Medgyessy Ferencről és Holló Lászlóról elnevezett művészeti díjakat is. Egykori méltatói közül néhányan mintha elfelejtkeztek volna róla. Nem tudni, miért. Kiállításait sokan látogatják, felfedezve a maguk számára műveinek értékeit. Végül is szólnom kell valamit befejezésül. Azt, hogy gondterheltté tesznek bennünket életünk nap mint nap jelentkező nehézségei. Talán ezért is van, hogy erősebben hiányoljuk az egymáshoz intézett őszinte emberi szót. Kell hogy legyen elég erőnk ahhoz, hogy emberi mivoltunk hiányérzeteinek a nyomasztó terhe könynyebbedjék. Ezért kell hogy legyen igényünk és szándékunk arra, hogy magunkba tudjuk fogadni, magunkévá tudjuk tenni azokat az értékeket, amelyeket a másik ember alkotott. Józsa János csak látszatra szól műveivel önmagáról, a világhoz való saját viszonyáról, valójában valamennyiünk nevében szól mindezekről alkotásaival, emberi és művészi hevülettel, magas színvonalon.