Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Múzeum a Hortobágy szélén

MÚZEUMA HORTOBÁGY SZÉLÉN 1995. október 20. A Semsey Andor nevét felvevő balmazújvárosi múzeum új, állandó kiállításainak megnyitója Tisztelt ünneplő Közönség, Balmazújvárosiak, Múzeumbarátok, kedves Vendégek! Van egy kis könyvecske, alig több mint egy éve látott napvilágot a Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtárának 492. füzeteként. Balmazújvárosról, ennek a tájnak az életében régtől fogva jelentős szerepet betöltő mezővárosról szól. Szövegét Pozsonyi József helyi múzeumigazgató, kedves barátom írta. Az emberek természetes környezetének leírásával vezeti be a város bemutatását. Joggal, hiszen a Hortobágy mellyéke, a Hortobágy folyó és a Kadarcs-patak tája határozta meg az itt élt, itt élő emberek életét évszázadoktól fogva. Hiszen a Hortobágy mellyéke - ahogyan azt egykor Fazekas Mihály elnevezte - nem egyszerűen földrajzi környezet. Az ember és a természet mindennapos és szoros kapcsolata, az emberi lét évszázados küzdelmei, folytonos harcai, emberi munkája alakította arculatát. Mindezek eredményeként lett belőle anyaföld, szülöttjeit és idetelepülőket a hátán hordozó táj, ahol az embert oly gyakran húzták le gondjai a földre, és emelték fel vágyai a felhők fölé - Veres Péter gondolatai szerint. A messziről vagy legalábbis messzebbről jött ember szájából hallani az ünnepi percekhez illő udvariasságnak is tűnhet, ha azt mondom, hogy egy ősrégi település rangos múzeumának megújulását ünnepeljük. Ezért is megtisztelő számomra, hogy én mondhatok itt megnyitóbeszédet. Alig több mint húsz esztendeje nyílt meg Balmazújváros helytörténeti múzeuma s annak állandó kiállítása a XIX. században iskola céljaira épült, neobarokk stílusú épületben. A hetvenes évekig az országnak ezen a táján csak Debrecenben és Hajdúböszörményben volt múzeum, valamint a hortobágyi szekérállásban a Déri Múzeum egységeként működő, kisebb részt gazdaságtörténeti, nagyobb részt pásztorművészeti kiállítás. Alig több mint tíz esztendő alatt négy múzeummal és kilenc múzeumi kiállítóhellyel gyarapodott Hajdú-Bihar megye múzeumi hálózata. Létrehozásukban többféle, de céljaikat tekintve egybeeső szándék játszott közre, amelyek jelzik is egyúttal a kisebb települések helytörténeti múzeumainak szerepét. Ezek a szándékok természetesen érvényesültek a nagyobb múzeumok létesítésében is. Először is azt a szándékot említem, hogy az emberekben egyre erősebbé vált a ragaszkodás a közelmúlt és a régmúlt emlékeit jelentő, jelentéseit hordozó tárgyakhoz,