Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Egy korai számvetés

írók, költök mélyültek el Józsa János művészetének motívum- és témavilágában, alkotásainak formai és tartalmi elemeit is sorra véve: Végvári Lajos, Galambos Ferenc, Solymár István és a debreceniek: Kádár Zoltán, Tóth Ervin, Lenkey István, Bényei József, Székelyhídi Ágoston és a filmesztéta Nagy László János - többek között. Hogyan összegezhető a róla kialakult vélemények sokasága, fenntartva a hangsúlybeli eltérések révén kialakult különbségeket is? Józsa János művészetére egyaránt jellemző a konstruktív alapállású látványfestészet, annak téma- és motívumgazdagsága, a görög és a reneszánsz embereszmények igenlése, átvétele és újrafogalmazása s az ez idő tájt újraéledt mítosz. Mestere a technikának, a határozott és tudatos képszerkesztésnek. Nem mellőzi a konkrét élettapasztalatokat, az átélteket, nem híve mindent tagadó művészi alapállásnak. Sokkal inkább a másokat megértő és együttérző emberségnek. Az emberekről, az emberek sorsáról, az ebben megélt örömről és bánatról, bensőséges emberi érzésekről láthatunk művészi vallomásokat tőle, ezen akiállításon is. Az „Anya gyermekével", a „Feleségem portréja", a „Család", a Poppeáról festett képek, a „Táncolók" az eleven mozgás képei például. Az egyetemes művészetben sokak által megörökített témák is megihlették. Bizonyítékai ennek a „Krisztus a kereszten", a „Szent Antal megkísértése" és a „Cantata Profana" című festményei, illetve tűzzománca. A természet, a táj és az ember, a szerelem, számos virágcsendélet, a zenei élmények ihlette képek mind-mind azt mutatják, hogy Józsa János korai grafikáinak finom rajzolataitól jutott el a műfaji, tematikai és formai sokféleségig. Művészetének egyik legszembetűnőbb vonása a színek sokféle alkalmazása, festői koloritja. A színek és a fények ereje ragadhatja meg figyelmünket képeit szemlélve, keményen és szembeállítóan, máshol oldottabban és lazúrosabban. Itt mindössze három tűzzománc szerepel, de ezek is jelzik, hogy otthon van ebben a műfajban is. Az fejeződik ki benne, amit a festészethez oly közel álló költészet is megjelenít. Ahogy Nagy László költeményének sorai: „tűz te gyönyörű, jegeken győztes örömű, ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra, lélekben szakállasodva..."* Ő tehát Józsa János. Emberileg és művészileg egyaránt temperamentumos, olykor túlfűtött indulatokkal teli ember. Humánuma mélyről fakadó és őszinte. Arról akarja önmagát és másokat is meggyőzni, hogy az élet minden megpróbáltatással, * Nagy László: Tűz.